A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 30-31/2. (1993)

TAKÁCS Miklós: A kisalföldi, Árpád-kori cserépbográcsok pontosabb időrendje (Egy kísérlet a leletanyag rendeszerezésére)

A bekarcolt hullámvonal-köteg illetve a bordás nyakú edény kivételével azonban mindről - így pl. az ún. sarkantyúmintáról (közkedvelt, de rossz magyarságú nevén: a rádliról), vagy a fekete színt eredményező, ún. redukciós edényégetési eljárásról is bebizonyosodott, hogy a későbbi időszakok fazekasainak eszköztárában vagy formakincsében is fellelhető - méghozzá nem is túl ritkán. Sőt a fentebb említett két, aránylag biztos formai jegy: a bordás nyakú edény vagy a hullámvonal-köteges díszítés is továbbélhet a Kárpát-medence egy-egy kisebb részén. E kissé pesszimista hangulatú kijelentés azonban semmiképpen sem azt igyekszik sugallani, hogy a korai Árpád-korra utaló formai jegyek elkülönítése egy reménytelen feladat lenne. Hiszen a már közzétett edényanyagból, főleg pedig a sírkerámiából egyértelműen kiviláglik az, hogy a 12. századhoz viszonyítva a korai Árpád-kor fazekasipara jóval változatosabb volt. E „formagazdagság" egyik jele a fentebb már többször is említett bordás nyakú edény. Egyelőre úgy tűnik továbbá, hogy csak ezen időszakban gyártanak behúzott peremű vagy talpgyűrűs tálakat. Részletes elemzések hiányában azonban nézetem szerint kicsit elsietett ez utóbbi formát a 10-11. század egyértelmű keltező értékű leletének tekinteni. A 12. századi - 13. század eleji „átlagos" Árpád-kori kerámiaművességtől markánsan elkülöníthető még egy, kései csoport is. Egyrészt, megnő a jól keltezett osztrák importedények részaránya a 13. század végére - 14. század elejére keltezhető edényegyüttesekben. Másrészt viszont a hazai edényművességben is jelentős változások mennek veg be.

25 így ezen időszakban jelenik meg több új edénytípus (a kúpos fedő, a poharak stb.). De a korábban is használt edényformákon, pl. a fazekakon is számos részlet átalakul, főként a gyorsan és egyenletesen forgó kézikorong használatából adódó új lehetőségek révén. Végezetül, de nem utolsó sorban a 13. század elején tűnnek fel a fehérre vagy világos rózsaszínre égő agyagokból készült edények - ami azért is fontos, mert már ak17 A hullámvonal-köteg keltező" értéke mellett érvelt: Höllrigl 1930. 146. Ezt erősítette meg Török 1962. 8. ábra 80. és Parádi 1963. 233.; Wolf 1992. 427-428. A korai Árpád-kori keltezés egyik legfontosabb jelzőjének tekinti e bekarcolt motívumot Mesterházy 1974.215-217.; Szabó 1975.23.; Kvassay 1982.29. 18 Ezen edénytípusról lásd: Török 1962.61. old. 69. tábla 87., 149., 313.; Mesterházy 1975.99-115.; Kopersky, A. -Parczewsky, M. Das altungarische Reitergrab von Przemysl (Siidpolen). ActaArchHung 30 (1978) 223-224.; Horedt, Kürt Moresti 2. Grabungen in einer mittelalterlichen Siedlung in Siebenbürgen. Bonn 1984. Az általa javasolt, túl kései időrend alapos bírálata: Bóna 1985. 227-229. E bírálat ellenére K. Horedt egy újabb művében is kitart korábbi időrendi koncepciója mellett: Siebenbürgen im Frühmittelalter. Antiquitas 3. Abhandlungen zur Vor- und FrUhgeschichte zur klassischen und provinzial-römischen Archaologie und zur Geschichte des Altertums 28. Bonn 1986.57. ábra 1.; 58. ábra 3-6.; Takács 1986.114., 117.; Wolf 1992.427^28.; Révész László Honfoglalás- és államalapítás kori temetők Miskolcon. In: Régészeti tanulmányok Miskolc korai történetéből. Miskolc város történetének dokumentumai II. Szerk.: Rémiás Tibor. Miskolc, 1992.107. 19 A sarkantyúmintával kapcsolatosan ki kell emelni, hogy már az andornaktályai edény közlője (Parádi 1963.223.) is csak arról írt, hogy e díszítés a 11. században jelent meg, a későbbi időszakról viszont nem nyilatkozott. E minta későbbi előfordulásainak alátámasztásául csak néhány, a Kisalföldhöz földrajzilag is közel eső edényegyüttesre szeretnék hivatkozni. Ugod-Vár I, VI, VII, épület (13. század-14. század eleje): (Mithay 1988. 9. ábra, 1-3, 5, 16. ábra 1-12); Sopron-Előkapu 3/a. réteg: Holl 1973. 24. ábra 4.; Gyepükaján-Nagykeszi, 4. szelvény, kemence alsó rétege; 10. szelvény: Parádi Mí/uforKeramikfunde. In: Pártái, Nándor-HollJmreDieErfoKchungdesmitteteAeűicheiiDoifcsNdigykeszu MittArchlnst 12-13 (1982-1983) 13. tábla 4-6. 20 A redukciós égetési eljárás koraisága mellett érvelt Höllrigl 1930.146. Ezen égetési mód azonban - legalábbis a kisalföldi Árpád-kori kerámia esetében - egyrészt a korai Árpád-korban is csak szórványosan mutatható ki, másrészt pedig ugyanilyen gyakorisággal a 12-13. században is előfordul. Erre példa az alább közzétett Ménfőcsanak-Szeles-dűlői 2. objektum valamint a 12-13. század fordulójára keltezhető Kajárpéc-Pokolfa-dombi 86/1. ház. Az utóbbi közleménye: Takács (megjelenés előtt). 21 A bordás nyakú edény nyugat-dunántúli, 11. század utáni formáiról lásd: Jankovich B. Dénes Ásatások az Árpád-kori Fenék falu területén 1976-1978. Zalai Múzeum 3 (1991) 192.; valamint Takács (megjelenés előtt). A hullámvonal-köteg 11. század utáni továbbélését sejteti a Szerémségben (szerbül: Srem) egy kincslelet (Parádi 1963.1. ábra 2.) illetve a Csortanovciban (Cortanovci, Vajdaság tartomány, Jug.) lelt cserépbográcsok (Takács 1986.48-49.). 22 Emiatt is igencsak sajnálatos, hogy nyomtatásban nem jelent meg a 10-11. századi temetők kerámiáját feldolgozó doktori értekezés -.Kvassay 1982. 23 Lásd pl.: Törökl962.60. old. 68. tábla 345.,720.,577.;Kvassay 1982.; Wolf1992.428. 24 E korszak kerámiájának keltezése a pénzleletes edényeken (Parádi 1963. 223-224) és a budai várban (Holl 1963. 336346) feltárt anyagon nyugszik. 25 Holl 1956.177-193.;Holl 1963. 336-345. 26 Ezek kisalföldi időrendjéről lásd Takács (megjelenés előtt). 450