A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 30-31/2. (1993)

LOVÁSZ Emese: Császárkori telep feltárása Tiszaladányban

A felület bontásakor, lévén hogy nem tarkították gödörfoltok, a többi szelvényhez képest kevés kerámiaanyag került elő. Említésre méltó néhány szürke hombártöredék, valamint egy fazék töredéke: 7. Barnás-vörös, jól kiégetett, kézzelformált fazék töredéke. Pereme fonatdíszes, vállán többsoros, párhuzamosan befésült hullám vonaldísz látható (91.32.1.). 2. Szürke, korongolt, talpgyűrűs fenéktöredék, valamint oldal- és peremtöredék. Kihajló, kissé duzzadt perem, alatta körbefutó, domború szalagdísz. 4 db (91.33.2.). Az 1. és 2. számú házak egymástól kb. 15 m-re helyezkedtek el. A köztük lévő területen szembeötlő még egy üres területet körülölelő gödörcsoport: a 63. gödörrendszer, a 64, 65, 66, 67. számú gödör tartozik ide. Ám a látszat csalóka. A 63. számú gödröket fentebb már leírtuk: a 64, 65 és 67. számú gödrök pedig egyértelműen rézkori leletanyagot tartalmaztak. A 66. számú, mindössze 15 cm mély gödör azonban kis jóindulattal egy vonalban fekszik a feltételezett felszíni építmény K-Ny irányú cölöpsorával, nagyságra és mélységre is kb. egyezik a legkeletebbre fekvővel. Ennek mélysége csupán 5 cm volt (szemben a kisebb cölöplyukak 60-80 cm mélységével), átmérőjük 50 cm. A két nagy, sekély cölöplyuk egymástól való távolsága kb. 8 m. Az 1. és 2. számú házat, és a körülöttük megtalált gödröket választottuk vizsgálat tárgyává. Önkényesnek tűnő kiemelésünk oka az volt, hogy ezen objektumok körül mutatkozott a legtöbb, az objektumokkal egyidejűnek tartható gödör. Mint már említettük, az 1. és 2. számú házat nem tartjuk egyértelműen lakóházaknak. A feltárt terület, jelentős nagysága ellenére is csak kis töredéke lehet a hajdani telepnek, és bár az egykori élet jelentős darabjait tükrözik a leletek, az igazi, lakott része a településnek a homokbányászás által elpusztított részen lehetett. Állítólag valamikor a Nagyhomokos nevű domb összefüggő részt alkotott a „Homok dűlő" nevű másik dombvonulattal. Az 1970-es nagy árvíz idején bolygatták meg erősen az utóbbit, valamint bányászták el a Nagyhomokos több mint fele területét. A Nagyhomokostól ÉK-re található még egy kisebb, kiemelkedő rész: ezt is sűrű akácerdő borítja. Próbaásásunk során itt néhány kézzelformált, jellegtelennek minősíthető cseréptöredéket találtunk, a Homok dűlő területén pedig semmi eredményt nem hozott a terepbejárás. A két objektumból, és a gödrökből előkerült kerámiaanyag párhuzamait megtalálhatjuk az Alföld szarmata anyagától kezdve a Kelet-Szlovákiából ismert feltárásokig. Ezeket nem kívánjuk egyenként, a nagy mennyiség miatt kiemelésszerűen megnevezni. A dolgozat végén említjük az illető irodalmakat, típusokat. Igen figyelemreméltónak tartjuk a 99. objektum (kemence) leletanyagát. A homokkal soványított, esetenként csillámos anyagú, befésült hullámvonalköteggel díszített fazéktöredékeket a kutatás IX. századi, „szláv" kerámiának határozza meg. Előfordul azonban ez a típusú kerámia egyértelműen korábbra keltezhető környezetben: újra csak a teljesség igénye nélkül pl. Battonya határában, ahol az ásató az objektumokat, melyből a jelzett leletanyag előkerült, a IV. század végére, V. század elejére keltezi. Feltűnik az Ártánd-Nagyfarkasdombon feltárt, császárkori szarmata telepen, KeletSzlovákiában Presov, Sebastovce-Barca, Sena lelőhelyeken. A tiszaladányi 99. objektumban, a kemence tapasztásában szürke, vastagfalú, hullámvonalköteggel díszített, „É-i típusú" hombártöredék, szürke, finoman iszapolt, korongolt, talpgyűrűs tál töredéke volt a társaságában. 5 Szabó J. József, 1978. V. tábla 1 -2. 6 M. Nepper Ibolya, 1985. XXXII. tábla 5. 7 Budinsky-Kricka, 5^K). Tab. El. 10,12; IV. 9,12,14,17.; VIII. 15.; X. 16,17.; XEI. 6,7,13,15,17.; XV. 8. 69