A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 30-31/2. (1993)

GRÓF Péter: Újabb adatok Visegrád kora Árpád-kori topográfiájához

A várkerti falu, amely az egyik lakóház padlójáról előkerült kéttagú, szív alakú csüngővel ellátott ezüstveret tanúsága szerint már a X. században létezett Szent István korától az ispáni várnak, az esperességnek illetve a Szent András monostornak tartozhatott szolgáltatásokkal. A mezőgazdasági termelésre kevéssé alkalmas környezet és az ásatások során megfigyelt jelenségek: vasfeldolgozó műhely, színesfém olvasztókemence és más hasonló funkciójú objektumok alapján elmondhatjuk, a település lakói elsősorban ipari tevékenységgel foglalkoztak. A Visegrádtól DNy-ra 2 km-re levő területen a Lepence patak két oldalán, a völgyben és az ártéri részen mintegy 500 m-es körzetben egy Árpád-kori település nyomai kerültek elő az elmúlt másfél évtizedben. A lepencei strandfürdő építésekor Szőke Mátyás XI. századi kemencéket és sírokat mentett meg. A patak jobb partján a településből egy földbevájt lakóházat, öt szabadban levő sütő-főző kemencét és három ipari(?) célra használt gödröt tártunk fel. A terület régészeti kutatása a 70-es évek végén kezdődött, majd 1986tól a dunai vízlépcső építéssel párhuzamosan, pontosabban annak ütemétől elmaradva folytatódott. A középkori objektumok mellett egy késő neolit-kora rézkori, egy késő bronzkori település részletei mellett egy II—III. századi római hamvasztásos temető, egy ebből a korból való őrtorony és kora, illetve késő császárkori településmaradványok is előkerültek.

12 Az Árpád-kori település sütő-főző kemencéiről már megjelent egy közlemény, ezért most csak az ásatási megfigyelések főbb eredményeit foglaljuk össze. Tájolásuk - egy kivételével - az uralkodó széliránynak megfelelő, ÉK-i irányú. Technikai kivitelezésük, megformálásuk szempontjából - az alább részletezendő egyedi sajátosságoktól eltekintve - megegyeznek a korszak hasonló típusaival. A szinte teljesen épen megmaradt 1. számú kemence száj feletti füstelvezető nyílásának jelenleg nem ismerünk párhuzamát az Árpád-kori szabadban levő kemencék között (1. sz. fotó). Az 1. és a 2. számú, közös előtérgödörrel rendelkező kemencéknél megkíséreltük használati idejük kronológiai elkülönítését. Az eddig feltárt Árpád-kori településeken, tudomásunk szerint nem ismeretes közös előtérrel rendelkező kemencék egyidejű használata. A lepencei 1. és 2. számú kemencék tájolása csekély mértékben, de eltér. A 2. számú, kisebb méretű kemence erősen pusztult, fenéktapasztását nem újították meg, szája elől hiányoznak a megerősítő kövek. Feltételezésünk szerint a korábban, rövidebb ideig használt 2. számú kemence mellé később építették az 1. számút, amelynek fenéktapasztását kétszer, szájrészét összesen négy alkalommal tapasztották le. A 2. számú hiányzó megerősítő köveit minden bizonnyal a nagyobb kemence szájánál használták fel (2. kép). A többi kemence közül kiemelendő még a 4. számú kemence sütőfelületének 5-10 cm-es kövekkel félkörívesen kirakott alapozása, amely az Árpád-korban ritkaságnak számít (3. kép). A római hamvasztásos temető É-i sávja mellett, az 1. és 2. számú kemencéktől 13 mre került elő a 240x250 cm-es földbevájt ház, amelynek ÉNy-i oldalát földkitermeléssel bolygatták (6. kép). 9 KovalovsztdJ., 1986. 62. 10 KovalovszkiJ., 1986.62-63. 11 Régészeti Füzetek Ser, I. No. 29.1976. 71.; Régészeti Füzetek Ser. I. No. 30. 1977.49. 12 Régészeti Füzetek Ser. I. No. 40. 1987.; Régészeti Füzetek Ser. I. No. 41. 1988.41. 13 GrófP., 1989.57-65. 14 1992 szeptemberében a Népvándorlás kor Fiatal kutatóinak sátoraljaújhelyi konferenciáján Wolf Mária felhívta a figyelmemet Karos-Mókahomok lelőhelyen általa feltárt közös előtérd külső kemencékre, azok egyidejű használatát hangsúlyozva. Az ásatás eredményeit közlő tanulmányában erről így ír: .Feltehető, hogy a négy kemence gödrét egymásba ásták, de az eredeti gödröket ma már nem lehetett elkülöníteni." WolfM., 1991.584. Bár az Árpád-kori szabadban levő kemencéknél nem zámató ki a közös előtérd egyidejű használat, az eddigi megfigyelések mégis Méri István ezzel ellentétes véleményét erősítik meg. Méri I., 1964. 38-39. 15 Bónal., 1973.45^6., 77. 514