A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 30-31/2. (1993)

MEDGYESI Pál: 10-11. századi temető Sarkadkeresztúr határában (előzetes jelentés)

20-21., 23.). A sír bal kéz felőli felső sarkában, az ott levő nyílhegyek mellett tegezre utaló vasalás töredékeit találtuk. Sajnos igen kevés töredék maradt meg belőle (X. t. 7., 19., 22.). Az alsó lábszáraktól jobb kéz felé levő vascsat a lószerszám tartozéka lehetett (X. t. 18.). A lószerszámot itt a lábaknál találtuk meg. Két trapéz alakú kengyel és a nagykarikás zabla maradt meg belőle (XI. t. 1-3.). A sír földjében, a váz fölött kb. 10 cm-rel egy két helyen átfúrt ezüstpénz töredéke került elő. Pontos meghatározása még nem történt meg (X. t. 25.). Az említetteken kívül még négy sírban találtunk nyílhegyet, mindegyikben két-két darabot. A többi férfi sír mellékletekben nagyon szegény. A sírokba helyezett pénzeken kívül más lelet nem került elő belőlük. A női sírok közül említést érdemel a 4. számú. A sír bolygatott volt. Tájolása DNy 51'. A sír hossza 189 cm, szélessége a fejnél 55 cm, a lábnál 44 cm. Mélysége 62 cm. A váz bal karja, a medence és a bal comb hiányzott (IV. t. 2.). A sír fej felőli végénél, a koponyától jobb kéz felé apró vaspánttöredék feküdt (XII. t. 3.). A koponya két oldalán egy-egy nagyobb és egy-egy kisebb, kerek átmetszetű, nyitott, ezüst hajkarika volt (XII. t. 1-2, 5., 9.). A felső csigolyák mellett Salamon király pénzének töredékét találtuk

10 (XII. t. 6.). A jobb csuklón nyitott, rombusz átmetszetű, hegyesedő végű, bronz karperecet viselt a nő (XII. t. 7.). A jobb kéz egyik ujján pedig zárt ezüstgyűrű volt (XII. t. 4.). Az öv vonalában, középen kéttagú, aranyozott ezüst ruhadísz csüngője került elő (XII. t. 8.). A hegyesedő végű, rombusz átmetszetű karperecek Szőke Béla szerint az S végű hajkarikákkal együtt jelennek meg. Szabó János Győző meglátása alapján viszont a rombikus átmetszetűek első példányai a 10. század végén készülhettek és egyenletes vastagságúak. Ali. század folyamán középrészük vastagabb, s viseletük a köznépnél szinte kizárólagossá vált. A zárt karikagyűrűket Szőke Béla a 11-12. századra datálja. A halimbai temető leletanyagában a 10. század második fele-12. század eleje közötti időszakban szerepel ez a típus. A kéttagú ezüst ruhadíszek Szőke Béla véleménye szerint a honfoglaló magyarság vezető és középrétegének 2. csoportjára jellemzőek, a honfoglalókkal jelennek meg s a 10-11. század fordulójáig vannak divatban. A 19. számú sírban szintén nő feküdt (V. t. 1.). Tájolása Ny 50'. A sír hossza 190 cm, szélessége 50 cm, mélysége 74 cm volt. A váz hossza 143 cm. A koponyán egy bronz és egy ezüst hajkarika feküdt. Mindkettő S végű. Az ezüst S vége bordázott volt (XIII. t. 1-3.). A nyakban 37 darabos gyöngysor: sötétszürke ezüst fóliás gyöngyök, barna nyomott gömb alakúak, egy világoszöld hengeres és két világosbarna, sárga szemes díszítésű gyöngy (XIII. t. 5.). A jobb kéz egyik ujján több szálból fonott, nyitott ezüstgyűrűt találtunk (XIII. t. 3.). A bal alsó bordáknál apró vastöredék feküdt (XIII. t. 4.). A sír földjében, jóval a váz fölött, apró, háromszög alakú bronzdarabka volt, melynek rendeltetése ismeretlen (XIII. t. 6.). Az S végű hajkarikák Szőke Béla szerint a 10. század 60-70-es éveiben jelennek meg, a bordázott S végűek a 11. század második felére tehetők. Szőke Béla Miklós és Vándor László szintén a 11. század második felére keltezi a bordázott S 17 végű hajkarikák megjelenését. A fonott, nyitott gyűrűket L. Niederle szláv ékszernek tartja, Szőke Béla szerint nem jelez szlávokat, s korukat a 11. század elejétől a 11. szá10 CNHI. 22. 11 Szőke, 1962. 95. 12 Szabó, 1980. 66. 13 Szőke, 1962.98. 14 Tettamanti, 1971.221. 15 Szőke, 1962. 73. és 75. 16 Szőke, 1962. 87-89. 17 Szőke-Vándor, 1987. 51-52. 18 Niederle, 1931. 214. 489