A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 30-31/2. (1993)

TAKÁCS Miklós: A kisalföldi, Árpád-kori cserépbográcsok pontosabb időrendje (Egy kísérlet a leletanyag rendeszerezésére)

Időrendi elemzésem végén néhány általánosabb jellegű kérdést szeretnék felvetni. Először is, milyen mértékben illeszkedik fejtegetésem Szőke Béla Miklós vagy Tomka Péter

70 egy-egy dolgozatához a győri illetve mosonmagyaróvári cserépbográcsok formaiidőrendi sajátságairól? Az általam leírottakhoz igen hasonló következtetésekre jutott Tomka Péter a mosoni Királydombon átvágott, Árpád-kori sánc rétegeinek kerámiája alapján. A Szőke Béla Miklós által körvonalazott időrendi vázzal viszont csak részben tudok egyet érteni. Az átvizsgált edényegyüttesek alapján igen kétségesnek tűnik számomra az, hogy a legkorábbi bográcsperemek metszetben egyenlő szárú háromszöghöz lennének hasonlíthatók. Az viszont jóval inkább igazolható, hogy a későbbi darabok peremének felső széle lapos lezárasd. E megállapítást azonban mindenképp ki kell egészítenem azzal hogy, e széles vízszintes sík élei lekerekítettek. Második, szintén általánosabb jellegű kérdés, milyen mértékben használható a fentebb vázolt formai-időrendi elemzés olyan kisalföldi bográcsoknál, amelyeknek jól keltezhető kísérőlelet vagy leletek nélkül kerültek múzeumba? Erre egyelőre nézetem szerint még nem lehet egészen pontos választ adni. Méghozzá annak ellenére sem, hogy természetesen éppen e válasz pozitív vagy negatív voltától függ az egész fenti fejtegetésem értéke. Minden esetre, a fenti elemzés elfogadása esetén sem felesleges az óvatosság. Az Árpád-kori fazekasmesterség széttagoltsága, a sok apró, egymással kapcsolatot valószínűleg alig tartó műhely miatt, a fentebb leírott formai-időrendi jegyeket sem szabad abszolút érvényűnek tekinteni. Ajánlatosabb tehát csak jelzés értékűnek felfogni az ezek által sugallott keltezést. Az elmondottakat néhány példával érzékeltetve: a Kisalföld különböző részein folyó terepbejárások során a lekerekített elű, és széles, vízszintes síkban záródó bográcsperemek szoktak a legnagyobb gyakorisággal előkerülni, de szép számmal vannak a másik három peremforma képviselői is (3. tábla 1-3; 12. ábra 1-5). Az egyik legfontosabb kérdés e töredékekekkel kapcsolatosan természetesen az, milyen mértékben vonatkoztatható rájuk a fenti időrendi elemzés. Nézetem szerint fel kell használni e peremek formája által nyújtott időrendi besorolási lehetőségét, de e datálás csak akkor igazán biztos, ha magán az edényen vagy legalábbis a lelőhelyen gyűjtött más edényeken megfigyelhetők egyéb, az átlagnál jobban keltezhető formai elemek. így például a 10-11. századi bográcsok keltezése akkor biztosabb, ha az aüg kiugró, szögletes és élesen metszett peremek alatt egy hullámvonal-köteg fut. Ennek hiányában azonban a kísérőleleteik hasonló díszítése is nyújthat némi időrendi támpontot. Vagy egy másik, talán még jobb példa: az igen széles, vízszintes síkban záródó, élesen metszett szélű bográcsperemek akkor keltezhetők igazán megbízhatóan az Árpád-kor végére, ha azokat nem az átlagos azaz vöröses narancssárgára vagy halvány vörösesbarnára kiégő agyagból formázták, hanem a fehérre, rózsaszínre vagy halvány sötétsárgára égő agyagokból. Ennél természetesen valamivel kisebb bizonyító erővel rendelkezik az, ha a széles, jól profilált peremek mellett fehér színű fazekak, fedők, poharak stb. töredékeit is sikerült gyűjteni. A kísérőlelet nélküli, és így csak nehezen keltezhető bográcsperemek sokaságának problémáját e fejtegetés sajnos egyáltalán nem oldhatja meg, hiszen pl. a tipológiailag korainak tűnő darabok többsége alatt nincs hullámvonal-köteges díszítés. Az igen széles, élesen levágott bográcsszélek többségét pedig „átlagos" agyagból formázták. További jól keltezett edényegyüttesek elemzésére lenne szükség e kedvezőtlen számarány megváltoztatásához. Ennek hiányában talán nyújthat némi támpontot a keskeny, jól profilált peremek vonatkozásában az, hogy a kisalföldi bográcsok átlagánál ezeken jóval gyakoribbak a különböző bekarcolt 69 Lásd pl. Caplovic 1965. 10. ábra 7; Rajtár-Roth 1982. 126. ábra 9; Hanuliak, Milan-Kuzma, Iván: Vysledky vyskumu vcasnostedovekeho osidlenia v Muyli - Öenkove. Archaeologia Historica 8 (1963) 6. ábra; Kuzma-Rajtár 1983. 87. ábra 7; Toíik 1992.160. ábra 1-15; 161. ábra 1-13; 162. ábra 3-7; 163. ábra 1-22; 165. ábra 3-5. 70 Takács 1986.95-103. 71 MRT 7,46. tábla 8. 461