A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 30-31/2. (1993)
TAKÁCS Miklós: A kisalföldi, Árpád-kori cserépbográcsok pontosabb időrendje (Egy kísérlet a leletanyag rendeszerezésére)
bográcsszélekkel korlátozott mértékben már a 11., illetve még a 14. század elején is számolnunk kell. Mert vannak olyan leletegyüttesek - elsősorban a fentebb már említett, Marcelháza-Patpuszta-Duna-parti település 60. illetve 62. objektumának anyaga ahol a széles, lekerekített szélű peremformát a 10-11. századi, keskeny, élesen metszett bográcslezárással együtt lelték (6. tábla 1-2), vagy pedig hullámvonal-köteges kerámia volt a kísérőlelete a széles de lekerekített bográcsperemnek (6. tábla 5-12). Másrészt, a b típusú peremek készítésének felső időhatára kapcsán jelentős az ugodi vár 1. és 6. épületének a betöltése (11. tábla 1-11) is. Mindkét edényegyüttes ugyanis a széles, lekerekített élű, tehát b típusú bográcsperemen túl importedényeket: egy-egy bécsi pecsételt kancsófület illetve fazékperemet is tartalmazott. Ezek részletformái pedig már nem is annyira 13. század második felére, hanem inkább a 14. század elejére, közepére utalnak. Mivel a Győr-Ógabona téri 1. tűzhelyben illetve az ugodi vár 1. épületének anyagában egy-egy széles, de élesen metszett bográcsperem is volt, a fenti fejtegetéssel már a d típusú bográcsperemek időrendjét is érintettem. Ezek, úgy tűnik a 12-13. század fordulóján terjedtek el, és még a 14. században is kimutathatók. Megjelenésük időpontjának vizsgálatához jól felhasználaható a Pozsony (Bratislava, Szlov.) - Orsolya utca (Ursulinska ulica) 6. szám alatti házban folytatott leletmentés S2/86 szelvényének a 12. század 2. felére és a 13. század elejére keltezett 16. rétegéből származó edényegyüttes (11. tábla 12-15). Ez ugyanis a d típusú bográcsperemen kívül egy nagyméretű, osztrák tárolóedény peremét is tartalmazta. Széles, de élesen metszett bográcspermek voltak egy további jól keltezhető leletegyüttesben: a győri Széchenyi tér 13. század végi, köves rétegében is. A széles de élesen metszett kisalföldi bográcsperemek kései Árpád-kori megjelenésére utalnak még a terepbejárásokból vagy régi, rosszul dokumentált ásatásokból származó fehér, rózsaszín vagy igen halvány sötétsárga anyagú, d peremformájú bográcstöredékek (12. tábla 1-5). Ezeket ugyanis színük keltezi elég megbízhatóan az Árpád-kor legkésőbbi szakaszára vagy esetleg még későbbre. A fentebb felsorolt leletek alapján levonható azon következtetés, hogy a széles, vízszintes, de élesen metszett edényszéllel lezárt bográcsok a 13. század elején tűnnek fel, és egészen a 14. század közepéig, második feléig maradhattak használatban. A teljesség kedvéért kell megjegyeznem, hogy az általam átnézett leletegyüttesek közt kettő olyan is volt, amely a széles vízszintes, élesen metszett peremmel ellátott bográcsok készítésének felső időhatáraként a 15. századot sugallja. Ezen adatok azonban egyelőre számomra túl bizonytalannak tűnnek ahhoz, hogy rájuk egy időrendet szilárdan építeni lehessen. Mert igaz ugyan, hogy a helembai (Chl'aba, Szlov.) 48. és 59. objektumot a gyorskorongolt poharak, illetve a kályhacsempe-darabok alapján jogosan keltezte feldolgozójuk, M. Hanuliak a 15. század első felére. Mégis igen könnyen előfordulhat, hogy az ezekkel együtt lelt d típusú bográcsperem csak másodlagosan keveredett közéjük. Ennek esélyét az is növeli, hogy e lelőhelyen Árpád-kori települési objektumok is voltak. A peremtípusokból levont kronológiai következtetések jól egyeztethetőek az egész edények részletformái által sugallt időrenddel. így például a keskeny, élesen metszett 61 GáblerD.-Pusztai R.-Tomka P.-UszokiA. 1968-as, csak részben közölt ásatása, Gábler Dénes: Arrabona 13 (1971) 55 \.\Tomka 1976.408-409. 62 Holl 1963. 336-345. 63 Hanuliak-Zábojnik 1981.62. old. 4. ábra 1. 3-5,8.; Hanuliak 1989.12. tábla 13-17. 64 Takács 1986.10. ábra 1. 65 Caplovic 1965.9.ábra2.;HabovStiak\91A. 1.ábra 1.;Takács 1986.14.tábla2,3. 66 5 , z<)tel974.80. 459
