A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 30-31/2. (1993)

TAKÁCS Miklós: A kisalföldi, Árpád-kori cserépbográcsok pontosabb időrendje (Egy kísérlet a leletanyag rendeszerezésére)

9. tábla 1). E második anyaggyűjtésem során ismételten megfigyelhettem, hogy a közepesen magas oldalfalú, erősen ívelt aljú bográcsok többségének a pereme határozottan kiugrik mind a külső, mind pedig a belső, ritkábban csak a külső edénysík felé. Újra azt kellett tapasztalnom, hogy az ilyen, erősen kiszélesedő peremek egy további fontos formai jellemzője lágy profiljuk, azaz éleik lekerekítése. A perem felső lezárása pedig kivétel nélkül mindig egy széles, vízszintes sík, amely a fülrésznél általában alig szélesedik ki. Most is akadt azonban a közepesen magas oldalfalú, erősen ívelt aljú bográcsok közt egy olyan, amelynek aránylag széles peremén az éleket a szokásos lekerekítés helyett élesen levágták (1. tábla 1). Érdemes felfigyelni e csornai lelőhelyű, jól profilált peremű bogrács néhány további formai jellegzetességére is. Egyrészt a többi közepesen magas, ívelt aljú bográccsal ellentétben ezen az edényen egy erősen kihúzott él köti össze a jól kihajló oldalfalat és a fenékrészt. Másrészt pedig az oldalfal e csatlakozás felett kissé homorú. E részlet pedig nemcsak, hogy hiányzik a kisalföldi 2. típus széles, lekerekített peremű példányainál, hanem sokszor éppen egy ellenkező tendencia figyelhető meg. Az, hogy a széles, lekerekített peremmel ellátott példányok közepesen magas oldalfalának az alja kissé kigömbölyödik. Említésre méltó végezetül a csornai bogrács igen hangsúlyos díszítése: az oldalfalán több sorban végigfutó hullámvonal-köteg is. Az új anyaggyűjtésem során átvizsgált bográcsok közt továbblépve, számomra elég váratlanul ismét felbukkant egy olyan edényalakzat is (9. tábla 2), amelynek mély alja a fentebb tárgyalt, kisalföldi 2. típusra emlékeztető módon erősen ívelt, oldalfala viszont, a 2. típussal ellentétben igen magas volt. Fentebb már utaltam arra, hogy egy ilyen alakú bográccsal már a tíz évvel ezelőtti anyaggyűjtésem során is találkoztam. Akkor azonban még kelet-dunántúli, mezőföldi importnak minősítettem e formát. A magas oldalfalú, erősen ívelt aljú bogrács ismételt feltűnése azonban inkább arra utalhat, hogy a kisalföldi fazekasok ha ritkán is, de mégis gyárthattak ilyen példányokat. így a magas oldalfalú, ívelt aljú edényalakot is érdemes beilleszteni a kisalföldi Árpád-kori cserépbográcsok formakincsébe, méghozzá a 4. típusként, a korábbi beosztás megtartása érdekében. Az előző anyaggyűjtésem során 1. típusként leírt igen magas oldalfalú, de lapos, majdnem egyenes aljú formához csak egy további párhuzamot sikerült fellelnem a Ménfőcsanak-Szeles-dűlői település 415. objektumából (1. tábla 3). A tíz évvel ezelőtt tárgyalt formai rokonaival ellentétben ezen edénynél a magas oldalfal nemcsak, hogy egy éles töréssel csatlakozik az igen lapos aljhoz, hanem az oldalfal alsó része is homorúan ívelt. A korábbi anyaggyűjtésemnek megfelelően mostani vizsgálódásaim során is kétfajta perem feltűnésére számítottam. Meglepődve kellett azonban tapasztalnom, hogy nem két, hanem összesen négy peremtípus is elkülöníthető egymástól (ezeket lásd a 13. táblán bemutatott táblázaton). A korábban megfigyelt alig kiugró, szögletes és élesen metszett alakzat (a típus), illetve az igen gyakori, lekerekített élű, és széles, vízszintes síkban záródó peremforma (b típus), mellett két további is felbukkant. Egy csak a külső edénysík felé kiszélesedő, élesen metszett, jól profilált alakzat (c típus), valamint egy másik, igen széles, vízszintes síkban záródó forma, amelynek széleit szintén élesen lemetszették (d típus). Ez utóbbi peremtípusba sorolható darabok élei az átlagosnál jóval jobban kihúzottak, ami feltétlenül arra utal, hogy az ilyeneket gyártó fazekasok kézikorongjai már alkalmasak voltak gyors és egyenletes körforgásra. E négy formai sajátság természetesen csak egy-egy olyan alaptendencia, amelyen belül számos variáns létezik. így az a típusnak, azaz az alig kiugró, szögletes és élesen metszett alakzatnak vannak olyan példái, amelyeknél a perem széle csak a külső edény sík irányába ugrik ki, másoknál viszont mind a külső, mind pedig a belső irányba is kihúzta a fazekas az edény szélét. Ugyanez megfigyelhető a b típus széles, vízszintes, lekerekített élű síkban záródó peremei közt is. Sőt e formánál a külső, a belső illetve mindkét edénysík felé kiugró peremszélek mellett 456