A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 30-31/2. (1993)

TAKÁCS Miklós: A kisalföldi, Árpád-kori cserépbográcsok pontosabb időrendje (Egy kísérlet a leletanyag rendeszerezésére)

századi edénysorozatok közöletlensége, vagy az Árpád-kori edénytipológia elég nagy mértékű kidolgozatlansága. E korszak kerámiájának ugyanis több olyan, hosszú életű formai jegye van, amely akár több évszázadon át is használatban maradhatott. így például az Árpád-kor középső vagy kései szakaszára keltezhető fazekak, bográcsok leggyakoribb díszítése, a nagy közökkel bekarcolt egyenes vonal, az ún. csigavonal, ritkán ugyan, de a 10-11. századi edényeken is feltűnik (lásd pl. az alább közzétett Ménfőcsanak-Szelesdűlői 2. obj. cserépanyagát: 2. tábla 1-9). Az egyes bekarcolt minták vagy peremformák hosszú ideig tartó használata következtében tehát sokkal biztonságosabb edénysorozatok keltezéséből kiindulni, egy-egy leletkörnyezetéből kiragadott töredék inkább becslésen alapuló datálása helyett. Ki kell mondani továbbá azt is, hogy egyelőre, a kutatás jelen állásában pusztán a formai jegyek alapján még szerencsés esetben sem igazán célra vezető egy száz-százötven évnél rövidebb időegységre szűkíteni egy-egy Árpád-kori edény kronológiáját. Azaz, egy részletesebb időrend esetén is egyelőre még csak egy hármas felosztást ajánlatos alkalmazni, amelynek részei az Árpád-kor korai, középső és kései szakasza. Évszámokban kifejezve, ez egyrészt a 10. század elejétől a 11. század végéig, másrészt a 11. század fordulójától a 13. sz. elejéig, harmadrészt pedig a 13. század elejétől a 14. század elejéig tartó időszak. Egy további, sajnos igen gyakran elkövetett tévedés, a formázás átlagosnál rosszabb minőségét a koraiság egyértelmű jegyének tartani. E sokszor pontosan meg sem fogalmazott, mégis szinte önkéntelenül is alkalmazott tétel ellen elegendő azon, szintén triviálisnak hangzó érvre hivatkozni, hogy az Árpád-kor mind a négy évszázadának fazekasai közt is voltak fiatal, kezdő vagy rosszabb képességű kézművesek. Végezetül, közhelyszerűnek tűnhet, mégsem mindig szokás kellő mértékben méltányolni azt sem, hogy egy időrendi elemzés során nem lehet igazán nagy jelentőséget tulajdonítani a Kárpát-medence távolabbi részeiről származó formai párhuzamoknak, az Árpád-kori fazekasipar méretei és struktúrája miatt. Azaz, törekedni kell a földrajzilag is közel eső helyekről származó edényegyüttesek összehasonlítására. A fentebb felsorolt sok negatív tényező ellensúlyozásaként szeretném kiemelni, hogy természetesen vannak, illetve pontosabban fogalmazva, már az eddigi kutatások alapján is kimutathatók a korabeli cserépedényeken olyan formai jegyek, amelyek rövidebb időszakokra, így pl. csak a korai Árpád-korra, vagy csak a 13. század végére, 14. század elejére jellemzőek. A szakirodalomban már elég sok részlet esetében felmerült, hogy használatuk kizárólag a 10-11. századra lenne korlátozható. 16 Legnagyobb „optimizmust" tanúsított e szempontból Mesterházy 1974.215-218. Jóval „szigorúbb" Szabó 1975. 23-25. 449