A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 30-31/2. (1993)

KÖLTŐ László: Honfoglalás kori tegezes sír Vörsön

A szíjosztó karikák funkciójának pontosabb meghatározására is mód nyílik az itt hitelesen feltárt, jól megfigyelt elhelyezkedésük, és a szinte pontos sztyeppéi párhuzamok alapján. Ezek a karikák sok esetben lószerszámok között kerültek közlésre - nyilvánvalóan a kantárzat összeállításában is volt funkciójuk -, így a tegez díszítésében és függeszteseben játszott szerepük kevéssé tűnhetett fel. Legutóbb Révész László az íjtartó készenléti tegezekkel foglalkozó munkájában közöl E. J. Gerewjanko nyomán egy hasonló, véretekkel kombinált szíjosztó karikát {Révész 1992. abb. 15.). A nyíltegezen alkalmazott díszítés pontos párhuzamát találhatjuk meg az SZ. A. Pletnyova által a magyarokhoz köthető Boise Tigani, ill. Boise Tarhani temetőkben, ahol a IX. sz. elejétől a X. sz. elejéig keltezett leletek között egy tegez rekonstrukcióját mutatja be {Pletnyova 1981.166. o. 52. kép, 18.ábra). Ezen pontosan láthatjuk a szíjosztók elhelyezkedését, sőt (amennyire a közölt rajz alapján visszamérhető) a vörsi tegez megmaradt részének méretei is megegyeznek az általa közöltekével (3. ábra) {Pletnyova, 1981. 166. o. 52. kép. 14.). A vörsi 561. sír jelentőségét a fentiek értelmében abban látjuk, hogy a hiteles megfigyelés alapján pontosítani tudtuk a szíjosztó veretek funkcióját, s a tegezöv csatjának benepusztaival rokon ábrázolása megengedi azt a feltételezést, hogy az eltemetett férfiban a Dunántúlt megszálló honfoglalók első generációjának egyik tagját sejthessük. 436