A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 30-31/2. (1993)

KÖLTŐ László: Honfoglalás kori tegezes sír Vörsön

HONFOGLALÁS KORI TEGEZÉS SÍR VÖRSÖN KÖLTŐ LÁSZLÓ A kis-balatoni leletmentő program keretében folyó vörsi-ásatások eredményeiről legutóbb a népvándorlás kor fiatal kutatóinak nyíregyházi találkozóján számoltunk be, ahol az 1991-ig feltárt, és szerológiailag elemzett sírok alapján ismertettük a papkerti kora középkori temető régészeti horizontjait, valamint bizonyos belső összefüggéseket próbáltunk megállapítani néhány „családszerkezeti" modell felállítása alapján (Költő-LengyelPap-Szentpéteri, 1992.).

1 Jelen dolgozatomban a Vörs-Papkert-B lelőhely 561. sz. sírjával szeretnék röviden foglalkozni, amely kiemelkedő jelentőségű helyet foglal el a temető X. századi sírjai között. Az 1992-ig feltárt 683 sír közül leletanyaga, és az eddig elvégzett természettudományos vizsgálatok alapján, 34 sírt keltezhetünk a X. századra. A sírok az egész temető területén szétszórva megtalálhatók (1. térkép). A keltezést a sírokban talált Berengar Rex érem (450. sír), az aranyozott, rombusz alakú ingnyakdíszek, szaltovói tipusú fülbevaló (406. sír), egy szórványként talált, kéttagú csüngőhöz tartozó kerek veret, valamint a klasszikus honfoglalás kori kengyel- és nyílhegy típusok (310., 500., 510., 561., 595. sír) támasztják alá. A sírokra általános jellemzőként a leletanyag meghatározásán kívül csak az átlagostól sekélyebb mélységet állapíthatjuk meg. A tájolás tekintetében nem sikerült szorosabb összefüggést találnunk, mint ahogy a temető egészében sem állapíthattunk meg a különböző régészeti horizontokhoz rendelhető bárminemű rendszerességet. (Az irányítás a NY-K-i irány körül általában nem túl nagy eltéréssel ingadozik, s előfordul néhány ellentétes tájolás is.) A X. századi temetkezések között négy esetben előforduló szuperpozíció (a 310., 404., 231. és 135. sírok vágnak korábbi sírokat) régészetileg értékelhetetlen, mivel az alattuk található sírok nem tartalmaznak korhatározó leletanyagot. A természettudományos vizsgálatok az egymás fölött lévő temetkezéseket nem választják el korban lényegesen egymástól (az alsó sírok csupán 1-2 generációval korábbinak határozhatók meg). 1 Ugyanitt a temetővel foglalkozó korábbi irodalom is megtalálható. A lelőhely komplex módszerű feldolgozása az Országos Tudományos Kutatási Alap (OTKA) támogatásával folyik. 2 A térképen 35-ként jelöljük a 95. sírt is ebben a horizontban, bár az abban előkerült aranyozott bronzlemezből készült ékkőberakásos gyöngyszemnek dél-oroszországi XI-XII. századi párhuzamai alapján korábbi közleményeinkben inkább a temető legkésőbbi szakaszához tartozónak ítéltük meg (Költő-Szentpéteri 1990., Költő-Lengyel-Pap-Szentpéteri 1992.). Úgy vélem azonban, hogy - fenntartva az e csoporton belüli legkésőbbi keltezésének valószínűségét (bizonyosan másodlagosan felhasznált darabról lévén szó) - a VHI-IX. századi bizánci előképek alapján (Huyghe 1968. 229. skk.) megengedhető, hogy ebben a közösségben már a X. században megjelenik. Annál is inkább, mivel a,.hajkarikás" sírok java XI. századra való datálása is kétséges, hiszen hiányzanak a késői időszakra jellemző klasszikus Bjelo-Brdo-i együttesek. A sírokban talált 1-2 pödrött végű karikát fülbevalóként használják, hiányzanak a vastag karikájú, bordázott végű karikák, nincsenek meg az ezekkel együttjáró obolusok sem, csupán a 450. sírban találtunk egy Berengar Rex érmét, igaz nyakláncra fűzve, viszont bronz drótból sodort nyakpereccel együtt. A temető legkésőbbi sírjaihoz a lépcsős fejű, poncolt gyűrűket tartalmazó sírok tartozhatnak (Kiss A. 1983.), amelyek azonban önmagukban nem zárják ki a temetőnek legkésőbb a XI. század elején történő lezáródását. 433