A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 30-31/2. (1993)

RÉVÉSZ László: Veretekkel díszített lószerszámok a honfoglalás kori női és férfi sírokból

széhez kapcsolták azt a sima felületű, felül áttört, alul hármas karéjban végződő ezüst lemezt, amelyen szegecsek nem voltak, felerősítését nyilván a felső, négyzet alakú részen átvezetett szíjjal oldották meg. Hasonlókat - bőrből, textilből készült változatban - napjainkig láthatunk a lószerszámokon (20. kép 3). Nem tudjuk meghatározni a pontos helyét a 10 db rozettás fejű, aranyozott ezüst szegecsnek, és a két vörösréz hátlappal is öszekapcsolt kettős szegecsnek (20. kép 52-63). Utóbbiak közül az egyik egy kantárrózsa mellett feküdt. Hasonló a helyzet a két ívelt, áttört, aranyozott ezüst szárny alakú verettél is (20. kép 66-67). Egyiket a zabla mellett találtuk, a másikat a bal váll mellett, másodlagos helyzetben. Mivel szíjtartó pálcájuk erősen kopott, elképzelhető, hogy valaha a kantár két oldaláról lelógó bojtokat, vagy más díszítményeket tartottak. A fent ismertetett, összesen 68 db kantárdísz erősen kopott, használt, mint láttuk, az elveszett darabokat bronzból öntött példányokkal is pótolták. A kantárrózsák legközelebbi formai párhuzamait egyes bőr tarsolyok négyzet alakú veretei között találjuk (KarosEperjesszög 11/11., Újfehértó-Micskepuszta). A szív alakú kantárveretek párjai a karosi II. temetőből származnak: A hármas levéldísszel ékesítettek a 11/61. sír övének kapcsolóvagy függesztőszíjáról, a másik típus pedig az 54. sír mellékletei közül. A szárny alakú veretek párhuzamait a nyergek, ill. a rozettás lószerszámok tárgyalásakor már említettük (11/49., Hl/11, sír). A karéjos végű, homlokdíszként szolgáló ezüst lemezhez hasonló honfoglalás kori régiségeink közül máshonnan nem ismert. A pikkelymintás kisszíjvég (e sír valamennyi kisszíj vége ilyen volt!) párja a 11/50. sírból származik, ill. ott a nagyszíjvég is hasonló kiképezésű volt. A rekonstrukciós rajz alapján hasonló lehetett a szakonyi 1. sírban feltárt kantár díszítésé, a szíjakat ott is, a karosihoz hasonlóan, apró véretekkel borították. Ilyen szerkezetű kantárok ismeretesek a Dél-Urai vidékéről, a 9-10. századinak tartott bekesev-i kurgánokból. A 11/52. sírban a bal könyök felett 11 db levél alakú szügyelődísz feküdt (21. kép). Mivel a nyereg jóval távolabb, a lábvégeknél került elő, minden bizonnyal a temetés előtt leoldották arról a szügyhámot és a farmatringot, s a szíjakat összehajtogatva, külön helyezték az elhunyt mellé. Ennek következtében nem is tudjuk pontosan meghatározni, hogy a három verettípus melyike volt a szügy- és melyike a farhámon. A csüngők közül három ezüstből öntött, csörgős volt. Félgömb alakban kiemelkedő középső részüket (mely 3-3 lukkal áttört és egy bronz golyócskát foglalt magában), valamint peremüket bemélyedő, aranyozott árkolással díszítették. Hátlapjuk vörösréz lemezből készült. Egyikük javított, előlapját átüti egy másodlagosan felszerelt szegecs. E szegecset egy sérült övveretből vágták ki, melynek levél alakú mintája jól felismerhető. E veretek felső ívénél a hátlap egy része elválik az előlaptól, s ezáltal egy szíj befogadására vált alkalmassá. Hasonló módon, mint a tarsolylemezekhez illesztett függesztőszíjak felszerelésénél több esetben is megfigyelhető. A hámszíjakhoz tehát egy-egy azokról lecsüngő külön kis szíjon kapcsolódtak. További 6 levél alakú díszítményt ezüst lemezből vágtak ki, közepükön a csepp alakban kiemelkedő részt aranyozott árkolással hangsúlyozták. ívelt felső részükön egy-egy rozettás fejű szegecs látható. Hátlapjuk nincs, csakúgy, mint a két kisebb, az előzőekhez 77 Dienes /., 1964. 99-103., 33. kép; Révész L., 1989-90. 279-281., 17. kép 78 Pikkelymintás szíjvégek a következő lelőhelyekről ismeretesek: Zemplén: Budinsky-Kricka, V.-Fettich N., 1973. 17. kép 30., 20. kép 8-10. utóbbiak szintén lószerszám részeként; Szered 1.15/53: Tocik.A., 1968.47-48. 79 Dienes /., 1972.7. kép 80 Mazsitov, N. A., 1982. 60., 31. kép 9., 18-24; Uo. 66., 36. kép 6., 13-17; valamennyi női sírokból. 81 Hasonló módon szerelték fel a - magyar mester alkotásának tartott - utemilszk-i ezüst tálon ábrázolt lovas csüngődíszeit is: Marschak, B. /., 1986. 119. kép; a további ábrázolásokra: Witljanow, St., 1990.195-204. 368