A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 30-31/2. (1993)

RÉVÉSZ László: Veretekkel díszített lószerszámok a honfoglalás kori női és férfi sírokból

lokszíj és az orradzó közt két egymást átlósan keresztező összekötő szíj húzódott, találkozási pontjukban a nagy kantárrózsával. Végül a pofaszíjak és a homlokszíj találkozásánál szintén két kis kantárrózsa volt (19. kép 31, 42). Az utóbbi látszólag rossz helyen van, erre azonban találunk magyarázatot. Míg az összes többi veret a hátlapján feküdt, az említett kis kantárrózsa és a tőle kiinduló veretsor (19. kép 29a, 32, 34, 38, 39, 42, 43) előlapjával lefelé helyezkedett el a sírban. A kantárt nyilván nem szabályosan kiterítve helyezték a sírba, így fordulhatott elő, hogy jobb felső része visszahajlott, s ezért került az említett kantárrózsa is jóval lejjebb, mint ahol „szabályosan" a helye lenne. 52. sír: (20-22. kép). Mellékletei alapján (tarsolylemez, aranyozott ezüst veretes szablya, öv, készenléti íjtartó tegez, nyíltartó tegez, ezüst lemezekkel díszített nyereg stb.) nemcsak a temető, de a X. század egyik eddig ismert legrangosabb előkelője nyugodhatott e sírban. A fentieken kívül ezt alátámasztja díszes lószerszámzata is. Lovának lábszárcsontjai a lábvégeknél feküdtek (a lókoponyát a szántás során az eke kiemelte és összetörte), nyerge pedig a lábujjpercek felett helyezkedett el. A feltárás során a bal karja mellett találtuk övveretei egy részét, veretes íjtegezét, szablyáját annak függesztőszíjdíszeivel együtt, nagyméretű levél alakú szügyelődíszeit és kantárvereteit a zablával. Az iménti sorrend egyébként a temetés során a tárgyak sírba helyezésének sorrendjét is jelenti. Mivel a leletek több rétegben egymáson feküdtek, szétválasztásuk, értelmezésük nem csekély gondot okozott, egyrészt mert pl. az íjtegez díszítményeinek rendeltetését csak jóval a feltárás után sikerült megállapítanunk, másrészt pedig, mert egyes tárgytípusok (pl. kisszíjvégek, szegecsek stb.) azonosak voltak, így alkalmazásuk több funkcióban is elképzelhető volt így a lószerszámdíszek esetében számolnunk kell azzal, hogy néhány ide sorolt szegecs esetleg nem tartozott közéjük, de azzal is, hogy pl. egynél több kisszíjvég ékesítette azt eredetileg. A fentiek értelmében a kantár szerkezetét sem határozhatjuk meg olyan egyértelműen, mint a 29. sír esetében tettük. Megkönnyíti azonban a dolgunkat a négy kantárrózsa (20. kép 1-2, 64-65). Közülük kettő nagyobb méretű volt (3,5x3,5 cm), előlapjukat négyszirmú virág formára mintázták, felületük aranyozott, középen kerek alakban áttörtek, itt valaha színes üvegbetét lehetett. Hátlapjuk vörösréz lemez, 0,5 cm vastag szíjat foghattak közre. Egyikük a bal váll, a másik a bal felkarcsont közepe táján feküdt. A veretekkel díszített szíj maradványok három irányban ágaztak el tőlük. Úgy vélem, mindkettőt a pofaszíjak, illetőleg a homlokszíj kereszteződéséhez szegecselték. A két kisebb (2,6 cmx2,6 cm) kantárrózsa gyöngyözött keretű, dudoros középső részéből négy bemélyedő felületű, aranyozott nagyobb szirom és köztük négy kisebb szirom ágazik ki. Egyik a bal könyök, a másik a bal alkar közepe mellett feküdt, hátlapjuk szintén vörösréz lemez, mellyel egy ugyancsak 0,5 cm vastag szíjat szorítottak le. Mindkettőtől ugyancsak három irányba futottak a véretekkel ékes szíjmaradványok. E két kisebb kantárrózsa a pofaszíjak és az orradzó találkozási pontjait díszíthették. Ez már csak azért is valószínű, mert közvetlen mellettük feküdt az oldalpálcás zabla. A homlokszíjat, orradzót és a pofaszíjakat összesen 48 db kis szív alakú verettél szerelték fel. Közülük 28 db szív alakú, aranyozott elülső felületét borda fogta közre (ebből négy bronzból öntött, nyilván pótlásként használt darab, a többi aranyozott ezüst), további 20 db felületén közepén bemélyedő, háromágú, aranyozott levélcsokor látható (20. kép 4-51). E kétféle verettípus a sírban nem különült el egymástól, a szíjakra egymást váltva szegecselték fel valamennyit. Az alsó, kisebbik kantárrózsától induló egyik szíjmaradványon 3 db ilyen kis veret volt, sorukat egy pikkelymintás kisszíjvég zárta le (20. kép 68). Ez lehetett a zabla felé nyúló kapcsolószíj. Hogy a homlokszíj és az orradzó között volt-e összekötő szíj, ma már egyértelműen nem dönthető el. Feltételezhető azonban, hogy a homlokszíj középső ré76 Hasonló szerkezetű kantárt ismertet a malisevói temető 122. sírjából Erdélyi /., 1977. 71., 5. kép 367