A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 30-31/2. (1993)

SZENTPÉTERI József: Kígyómotívum a griffes-indás népesség hagyatékában

csán utal a szerző a pikkelymotívum hunkori és szaszanida periódusra tehető elterjedésére. A végtelen hálómintába rendezett - R. Ghirshman kifejezésével élve - „teknősbékapáncél alakzatokkal" ékes (N.B. pikkelydíszes) szaszanida arany szerelékes kardok kora avar kori kapcsolatairól ismét Bálint Csanád értekezett a közelmúltban. Tipológiai besorolása szerint a griffes-indás késő avar korszak elejéhez köthető az a tokos nagyszíj vég, amely stilizált formában örvénylő kígyókat (?) jelképez (7. á. 1: Budakalász-Dunapart, 80. sír). Időben vele egykorú az a prágai szórvány szíj vég, melynek egyik oldalán „békés" griffek, másik oldalán kettős sorba rendezett pikkelydíszek láthatók (7. á. 2). A pikkelymotívumos övveretekhez közel áll ábrázolásával a szintén ehhez a korszakhoz köthető csuklós megoldású „hullámvonaldíszes" nagyszíjvég (Jutás 28. sír: 7. á. 3). Saját farkába harapó kígyót ábrázoló szíjvégek A késő avar kori ún. „R-motívumos" szíjvégek és pikkelydíszes övveretek talán ahhoz a mitológiai körhöz kapcsolódnak, ahol a kozmikus kígyó legismertebb formája a világot körbekerítő, saját farkába harapó Urobórosz (föníciai Lótán, héber Leviatán, görög Ládón, skandináv Midgardorm). Az ún. „R-motívumos" szíjvégek tipológiájának alapját érdekes módon nem a leglényegebb jelenség, az ábrázolás egésze, hanem egy technikai elemnek, a felerősítés módjának vizsgálata képezte (kerek, háromszög alakú vagy szembenéző állatfejes fülek tartoznak a szíj végekhez). El kell azonban ismerni, hogy ezen csoportosítás helytálló voltát az azóta előkerült leletek is igazolták. Emellett a szemlélet mellett azonban másféle megközelítési mód is elképzelhető, mint például az (állatábrázolás stilizáltságának, vagy az elnövényiesedés folyamatának bemutatása, illetve az utánzások során egyre inkább torzuló formák nyomon követése (8-11. ábra). Pikkelydíszes övveretek A pikkelydíszes áttört szíjvégeket gyakorta más jellegű pikkelymotívumos övveretek kísérték: csatok, kisszíjvégek, csüngős és csüngőtag nélküli veretek, lyukvédők, kisebbnagyobb pitykék. A sorozatban gyártott övdíszek mellett olyan ritka verettípus is előfordul (13. á. 5), ahol csupán a csüngőtag pikkelydíszes (Győr-Téglavető dűlő 270. sír). E tanulmány terjedelmi kereteit messze meghaladó kérdés lenne a pikkelydíszes veretek formai változásainak időrendi bemutatása. Az övveretek részletes tipológiája és az egyes veretegyüttesek összehasonlító elemzése helyett csupán néhány tendencia érzékeltetésére van itt lehetőség: - a gondosan kivitelezett példányoknál (legtöbbször háromszög, vagy félkör alakú rögzítőfüllel ellátott szíjvégeknél illetve a legkülönbözőbb formájú övvereteknél) homorú pikkelyábrázolás figyelhető meg (8-10. ábra), - a szembenéző állatfej-rögzítőfüles áttört szíjvégek legtöbbjének keretén a homorúforma kiemelkedik, lapos, illetve domború gyöngysordísszé egyszerűsödik - mind az öv-, mind a lószerszám véreteknél (10-11. ábra), - a domború gyöngysordíszes veretek többségénél a csüngőtag már nem áttöréses, szemben a homorú, pikkelymintás veretek áttört csüngőjével (8-13. ábra), 32 Kiss, A. 1991.134., 81-82. y.Alfőhtí.A. 1932.; Fettich, N. 1953.; WernerJ. 1956.; Bálint, Cs. 1978. 33 Bálint Cs., 1990. 87-90; a nagykóros-szurdoki kora avar kori kard markolatfedólemezén levó" pikkelydíszítés kapcsán a hunkori pikkelymotívumos analógiákról SimonL. 1983. 30. 34 Pásztor Adrién és Vida Tivadar közöleüen feltárása; adataik felhasználási lehetőségét ezen a helyen is köszönöm. 35 Jelképtár \20. 36 Stadler.P. 1984. 37 FettichN.,1943.XX.t. 16. 229