A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 30-31/2. (1993)

SZENTPÉTERI József: Kígyómotívum a griffes-indás népesség hagyatékában

A Gyönk-Vásártér úti lelőhely 227. sírjában talált bolygatatlan női temetkezés jobbján egy kígyó csontváza feküdt. A feltárás során a hüllő koponyája nem került elő, teste (gerincoszlopa) az asszony jobb vállától a kézfejéig húzódott, farka félkörben egy edény köré tekeredett. A fejnél-lábnál lemélyített gödörben eltemetett asszony a túlvilági útra az edényben innivalót és ennivalóként egy szárnyast kapott, melynek csontjai a medence és a mellkas között voltak. A „kígyó" (e ritka állatáldozat kígyóféle, esetleg sikló is lehetett) a temetési szertartás során halotti áldozatként kerülhetett sírba. E különös temetkezési szokás magyarázatául a feltárást vezető Rosner Gyula arra a feltevésre jutott, hogy az eltemetett személy „Talán a 'jó boszorkánya', gyógyító asszonya volt a közösségnek..." A sírban talált mellékletekből (római hagymafejes fibula, bronz fülbevaló, feketére égetett, korongolt szilke) egészen pontosan nem lehetett következtetni az eltemetés időpontjára, bár maga a sír a teljes avar korszakban használt temető korai periódusához kapcsolható temetkezések között került elő. A másik korabeli kígyós temetkezésre a váci lelőhely állatcsontleleteinek meghatározója, Vörös István hívta fel a figyelmemet. Az ásató Tettamanti Sarolta szíves levélbeli leírása alapján az alábbiakban foglalhatom össze az ezzel kapcsolatos információkat: Vác-Kavicsbánya 366. sír: aduitus korú férfi bolygatott, kirabolt temetkezése. Az eredeti helyzetében megmaradt bal lábfejnél fekvő helyzetű, szürkésbarna, kézzelformált kicsi fazék. Az edényben sikló vagy kígyó 11 db csigolyája volt. Egyéb mellékletei vascsat (?), világosszürke, finoman iszapolt korongolt palack, két tyúktojás - a kora avar korra keltezik a síregyüttest. Két mozzanatra érdemes felfigyelni a kígyós temetkezések értékelésénél: az állatáldozat mindkét esetben valamilyen módon edényhez kapcsolódott, illetve az, hogy míg Gyönkön a (lefejezett ?) kígyót majdnem teljes egészében az elhunyt mellé helyezték, addig Vácott a halottbúcsúztatási szertartás során megölt és feldarabolt állatnak csak egy bizonyos kisebb része került eltemetésre. Kígyóábrázolásos régészeti leletek A Kárpát-medencei avar korszak régészeti emlékeinek viszonylag szűk körű részét alkotják a különféle ékszereken (nyak- és karpereceken), öv- illetve lószerszámvereteken megjelenő kígyóábrázolások (1. térkép 2-11). Viseleti tárgyak, ékszerek A népvándorlás kori kereskedelmi forgalom révén széles körben elterjedt bizánci csatok (és helyi utánzataik) kedvelt motívuma volt a tekergőző vagy összetekeredett, egymással szembenéző kígyók ábrázolása (1. ábra). E tárgyi hagyaték többsége elsősorban a dunántúli területeken figyelhető meg. Értelmezésük sokrétű voltára jellemző Fettich 5 RosnerGy., 1971-72.210-211. 6 Zoológiai meghatározására a sátoraljaújhelyi konferencia után került sor: eszerint valószínűleg haragos sikló vagy mocsári sikló volt. Somhegyi Tamás szíves szóbeli közlése. 7 A kora középkori állatáldozatokról: Szőnyi E.-Tomlca P., 1985. 111-115.; ezek között - bizonyára ritkaságuk miatt - nem esett szó a kígyós temetkezésekről. 8 RosnerGy., 1971-72. 217. 9 Itt is köszönetemet fejezem ki Rosner Gyulának a közzétett adatok szíves szóbeli kiegészítéséért. 10 Mindkettőjüknek hálásan köszönöm, hogy közöletlen adataikra hivatkozhattam. 11 Alelőhelyről eddig megjelent publikációk: Tettamanti S., 1972 és 1977. 226