A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 30-31/2. (1993)

SIMON László: Kőpakolásos temetkezések a biatorbágyi avar temetőben (előzetes jelentés)

A sírgödörben talált teljes kőpakolas értelmezésével azt hiszem nincs gond, ez a szilárd anyagokból készített burkolat az eltemetett egyén védelmét szolgálta. A probléma mindig a részleges jelenségek körül van. Nem arra az esetre gondolok, amikor a deszkákkal körbevett vázat kívülről kövekkel megtámogatják, itt a sírba helyezett kövek funkciója egyértelmű. Nehezebben magyarázható viszont a sír töltelékföldjében, a váz környékén, vagy éppen a vázok fekvő 1-3, vagy több szétszórt kő jelenléte. Nézetem szerint ez a jelenség nem értelmezhető a lovastemetkezéseknél elfogadott „pars pro totó" elv alapján, hiszen a teljes kőpakolas minden egyes esetben konkrét és valóságos célt szolgál. A vázon fekvő egy nagyobb, vagy több kisebb kő lehet esetleg a visszajáró halott elleni óvintézkedés megnyilvánulása is, de a váz mellé helyezett kövekről aligha hihető ez. Úgy gondolom, ezekben az esetekben a temetkezések felszíni kőpakolásához előkészített kövekből került néhány - véletlenül? - a sírgödörbe. Ezzel nem azt akarom állítani, hogy az imént felsorolt temetkezések a belső-ázsiai köves kurgánokhoz hasonlítottak eredetileg, de a kettő között bizonyos összefüggés mégiscsak található. A kőpakolásos temetkezés rítus eredete kapcsán Erdélyi István hangsúlyozta, hogy az avar leletekkel párhuzamba hozható belső-ázsiai, főként türk, vagy velük rokon leletek zöme köves kurgánból származik. Ezekből csak találomra kiválasztott néhány kurgán (Mongun Tagja 57-A-57., 57-G-24., 58-D-13., 58-D-14., 58-EM1., 58-X.,

53 Kara Chol 5&-B 138. sí?

4 Sut Chol KÉ-1. kurgán stb.) metszetrajzán is látszik, hogy a felszíni kőpakolas alatt néhány kő bekerült a sír töltelékföldjébe. Természetesen a mezőgazdasági művelés alatt álló területeken a kisebb kőkupacok nyomtalanul eltűnnek az idők folyamán, bizonyítani ezért nem tudom feltevésemet. Nem bizonyítják ezt a biatorbágyi temető területén a felszínen szétszórtan található kövek sem, hiszen kőben gazdag vidékeken ez magától értetődő jelenség. A fentiek alapján mégis úgy vélem, hogy az avar kori részleges kőpakolásos temetkezési rítus eredetének kutatásánál nem szabad figyelmen kívül hagyni az avarság legalább egy részének belső-ázsiai eredetét. E feltevés jogosultságát igazolják azok az esetek is, amikor a kőpakolas alatt lovastemetkezés volt: Komárom-hajógyár 30. sír, Sebastobce/Kassazsebes 84. sír, Biatorbágy 77., 264. sír. Ezek a temetők kívül esnek a Keszthely-kultúra területéről, ahol a kétféle rítus együttes előfordulása egyébként is ismeretlen. 52 Erdélyi /., 1982. 202-203. 53 Kenk, R. 1982. 55-56., Abb. 5:1.; 61-62., Abb. 11:1.; 66-67., Abb. 16:1.; 68., Abb. 17:1.; 71., Abb. 19:1.; 73., Abb. 20:1. 54 Uo. 81., Abb. 28:1. 55 Uo. 83., Abb. 30:1. ' 149