A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 30-31/2. (1993)

SIMON László: Kőpakolásos temetkezések a biatorbágyi avar temetőben (előzetes jelentés)

KŐPAKOLÁSOS TEMETKEZÉSEK A BIATORBÁGYI AVAR TEMETŐBEN (előzetes jelentés) SIMON LÁSZLÓ A szentendrei Ferenczy Múzeumba 1991. szeptember 9-én a Budapesti Történeti Múzeumból érkezett bejelentés szerint a Pest megyei Biatorbágyon, a Budapark bevásárlóközpont építkezésekor, a talaj humuszolása közben csontvázas sírok kerültek elő. A helyszínre siető Maróti Éva régész és Mali Antal restaurátor már munkában találták a BTM két munkatársát, Nyékhelyi Dorottyát és Tóth Attilát. A földmunkák időleges leállítását, a kutatandó terület kijelölését és a leletmentést már a Pest Megyei Múzeumok Igazgatóságának munkatársai végezték. A Tettamanti Sarolta által vezetett alkalmi stáb (Csongrádiné Balogh Éva, Maróti Éva és Simon László) mellett hosszabb-rövidebb ideig a ceglédi és a váci múzeum szakemberei, továbbá Kulcsár Valéria (Katona József Múzeum, Kecskemét) és az ELTE régészhallgatói is részt vettek az ásatáson. A november 29ig tartó leletmentés költségeit az üzletközpontot építtető Budapark Bevásárlóközpont Kft., a Pest Megyei Múzeumok Igazgatósága és a biatorbágyi önkormányzat fedezte. A kft. és a községi vezetés képviselői a támogatás fejében kérték a kutatandó terület pontos körülhatárolását és a régészeti munkálatok gyors elvégzését. A rendkívül szűkre szabott határidőt alig túllépve feltártunk 26 bronzkori objektumot és 429 avar kori sírt. A leletmentés - mint arra már utaltam - humusztalanított területen történt. Mivel azonban a humusz eltávolítása nem mindenütt egyenletes vastagságú réteget érintett, s mert a kutatásra ideiglenesen átengedett területen ismételt kérésünk ellenére időnként lánctalpas nehézgépek közlekedtek, szükségessé vált a terület újbóli gépi nyesése. Ez nagymértékben meggyorsította a feltárás menetét és lehetővé tette a temető szélének pontos meghatározását. Ugyanakkor nem tagadható az a tény sem, hogy a lánctalpas gépek és a gráder néhány esetben megbolygatta a sekélyebb objektumokat. Az így megbolygatott sírok száma azonban nem haladja meg a feltárt temetkezések számának 3-^4%-át. A földgyalu által a temető területén felhalmozott földhányások kb. 25-30 sír feltárását tették lehetetlenné. A lelőhely a községtől DK-re kb. 2,5 km-re, a biatorbágyi-budaörsi-törökbálinti hármashatárhoz közel, az Ml-es autópálya és a 100-as út között található (1. kép). Az 1970es évek elején végzett topográfiai terepbejárások itt sem őskori, sem avar kori lelőhelyet nem fedeztek fel, csak kissé távolabb Ny felé találtak római kori telepnyomokat. Hasonló eredménnyel járt az építkezést megelőző 1991. évi terepbejárás is. A legközelebbi, kb. 600 m-re található ismert avar lelőhely valószínűleg e temető faluja lehetett. A törökbálinti határból a biatorbágyi Hosszúréti árok déli lankáira átnyúló Törökbálint 36/19. (=Torbágy 34/19.) lelőhelyen kézzel formált és a kézi korongon készített nagyméretű 1 Valamennyi lelet a szentendrei Ferenczy Múzeumba került. A bronzkori objektumok feldolgozását Csongrádiné Balogh Éva, az avar temetőét Marót Éva és a szerző' végzi. Ezúton is köszönöm Maróti Évának az eredmények publikálásának átengedését. Ugyancsak köszönet mindazon kollegáknak és munkatársaknak, akik a majd 3 hónapos leletmentésen hosszabb-rövidebb ideig részt vettek, s megfeszített ütemben dolgoztak a veszélyeztetett objektumok megmentése érdekében. A leletmentésről 1. Balogh E.-Simon L., 1991. 141