A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 30-31/2. (1993)
KLIMA László: Fehér és fekete. Duális társadalmi struktúrák a népvándorlás kori népeknél
kronológiáját a magyar őstörténet szempontjából nyugodtan elfogadhatjuk. Az, hogy a fehér ugorok mikor jelentek meg Kijev alatt és hová tartottak, ebből a szempontból másodrangú kérdés. Mielőtt azonban a magyarság önálló erővé vált volna, még egy rövid ideig tartó kazár alávetettség következett. Úgy gondolom, a kazár hatalom is használta magára a fehér, a hatalma ellen fellépőkre pedig a fekete jelzőt. A források ugyan csak fekete kazárokat említenek, de a kazár főváros arab és török neve egyaránt fehéret jelentett. A keleti forrásokban pedig szerepel az, hogy a fekete kazárok mellett van egy másik kazár csoport, amelyik fehér és feltűnően szép. A bináris oppozíció létét bizonyíthatja az is, hogy Sarkéi erődje a szakirodalom szerint a magyarok ellen épült, az erőd neve ugyanis fehér épületnek fordítható, és azért illik bele rendszerünkbe, mert a magyarok, akik ellen védekezésül épült, függő, lázadó helyzetük miatt a források fekete kazárjai között kereshetők, ha ugyan nem kizárólag őket nevezték így (is). Mindez egyben arra is rámutat, hogy a fehér és fekete színeket magukban foglaló helynevek egyes esetekben talán mégis többet jelentenek az építőanyag színére való utalásnál. Erre rövidesen visszatérek. A fehér és a fekete színeknek a korabeli eseményekben az általam feltételezett jelentése miatti használatát bizonyítandó, a szavárd népnevet is a szabir népnévvel való (etimológiailag egyébként elfogadható) egyszerű azonosítás helyett a Konstantin által megadott „fekete fiúk" jelentésében szeretném értelmezni. Ezáltal igen fontos apróságok nyernek értelmet a császár fő művében, amelynek magyarokról szóló részei Bulcsú és Tormás hercegek beszámolóján alapulnak. A szöveget olvasva látható, hogy a két magyar úr a népnévnek azt a jelentését, amely elárulja a magyarság valamikori függő, lázadó helyzetét, igyekezett homályban hagyni Konstantin előtt. Ezért olvashatjuk az igazság helyett azt, hogy a magyarokat „valamilyen okból" szavarti aszfalinak nevezték. Ezzel együtt nem átallották azt is állítani, hogy a magyarok felett sem saját, sem idegen fejedelem sohasem uralkodott. Pedig a császár, amint a másik művéből kitűnik, a név jelentését ismerte, kérdés, hogy annak szimbólum értékével is tisztában volt-e. Ugyanezek az urak, akik saját népük története ügyében ilyen tapintatosak tudtak lenni, hatalmi pozicióból dölyfösen minősítik a kabarokat, úgy mondják: „holmi kabarok". A kabar népnév jelentése valószínűleg lázadó, ezért a fekete szinonimájaként értelmezhető, és ennek alapján a fekete kazárok közé talán odagondolhatjuk a kabarokat is. A szavárd népnév fekete jelentése értelmezi azt is, hogy a kettészakadt magyarság Perzsia vidékén letelepült részét miért nevezik továbbra is szavarti aszfalinak: nyilván nem tudtak megszabadulni az idegen függőségtől, lázadó mi voltuktól. A fehér-fekete duális osztályozó rendszer a Kárpát-medencébe betelepült magyarság körében az élet egyéb területeire is behatolt, de megmaradt a politikai szférában is, a hatalom és ellenfelei megkülönböztetésére. A fehér és a fekete jelzőket a magyarok mellett a később betelepült kunokra is alkalmazták. A XIII. századi magyar krónikák már a Szkithiában élt kunokról is tudták, hogy fehér és fekete csoportjaik voltak. Ez azonban lehet, hogy csak a Kárpát-medencében később kialakult rendszer visszavetítése a korábbi időkre. Különös jelenség és a tárgyalt korban a források csak a magyarokkal kapcsolatban őrizték meg annak emlékét, hogy egyes személyek is megkaphatták a fehér jelzőt. Az Ár39 lbn Fadhlan, Isztakhrí, Ibn Haukal, MHK 1900. 216., 235. 40 Györffy György 1977. 318. 41 Már történt ilyen jellegű kísérlet: a fekete ugorokat azonosította a szavarti aszfalival Omeljan Pritsak. Pritsak, Omeljan 1953.378. 42 Moravcsik Gyula 1950. 174-175. 43 Németh Gyula 1991. 262-265. 44 SRH 1937-38. 1. 148. 121