A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 30-31/2. (1993)

ISTVÁNOVITS Eszter–KULCSÁR Valéria: Tükrök a császárkori és a kora népvándorlás kori barbár népeknél a Kárpát-medencében

A tükörtörés par excellence szarmata voltára utal az a tény, hogy az iráni világ peremén, közép-ázsiai és kaukázusi lelőhelyeken szarmata hatásként szokás értékelni a sírban talált törött tükröket. M. P. Abramova észak-kaukázusi temetőket értékelve rámutatott: a szarmatizáció előrehaladott voltát bizonyítja, hogy a legtöbb tükröt eltörve találták a sírban. Az, hogy nemcsak az I. típusú (szarmata) tükrök voltak eltörve, hanem a többi típus is, a szokás helybeni széles elterjedésére utal. A krími - az i. sz. első századokra datált - szarmata temetők női sírjaiban a sima, lapos tükrök általában lábnál kerültek elő, összetörve. A szarmata temetkezési rítus elemeként más tárgyaknál is kimutatható a sírbatétel előtti mágikus törés szokása. így pl. a fegyverek (kardok) esetében, de más tárgyaknál is. Említhetjük pl. a Kabardino-Balkaria területén feltárt kispeki 13. kurgánt, ahol a halottat egy összetört tükör felével, valamint két - darabokra tört - kandeláberrel temették el. A pub11 likáló meg is jegyzi, hogy ez a szokás széles körben elterjedt a szarmata törzseknél. Tükrök a Kárpát-medencében A kárpát-medencei szarmata kutatás régi problémája a keleti szarmata anyaggal kimutatható kapcsolatok alacsony száma, illetve laza volta. A tükör sírbatételének szokása a kevés kivétel közé tartozik, a két régió temetkezési rítusának közös eleme. Feltűnése a szarmata bevándorlással összefüggésben előzmények nélküli az alföldi Barbaricumban: a megelőző időszak sírjaiból (kelták, dákok), valamint a kortárs más etnikumú barbár népesség (különféle germán csoportok) temetkezéseiből a Kárpát-medencében hiányoznak. Ugyanakkor megvannak a rómaiaknál. A provincia temetkezéseiben előfordulnak mellékletként tükrök, bár a szokás nem terjedt el általánosan. (Csak a teljesség kedvéért említjük meg, hogy római területen sem ismeretlen a sírból származó törött tükör, de ennél sokkal elterjedtebb az a jelenség, hogy a tükörből csak a keretet helyezik a halott mellé. Mivel a szarmatáknál a szokás keleti eredete egyértelműen kimutatható, aligha valószínű, hogy a provincia és a Barbaricum e szempontból összeköthető.) Kiemelkedő figyelmet érdemelnek a tükrök másfelől azért is, mivel a császárkori alföldi szarmata Barbaricum azon kevés tárgya közé tartoznak, amelynek kultikus, hitvilággal összefüggő szerepet tulajdoníthatunk. A kárpát-medencei szarmata Barbaricum síregyütteseiben eddig közel félszáz esetben került elő tükör. E leletek nem köthetők jellemzően egy szűkebb periódushoz vagy földrajzi régióhoz. Úgy tűnik, hogy általánosan elterjedt, nem is túlságosan ritka szokásról van szó, amely azonban archaikus gyökerekre vezethető vissza. Feltűnő viszont, hogy a keleti szállásterületen, az alföldi szarmata foglalást közvetlenül megelőző és azt követő időben igen divatos tamgás tükörcsüngők egyáltalán nem jutnak szerephez területünkön. Vaday A. szerint ennek oka abban keresendő, hogy nem minden törzsnél terjedt el ez a tárgy, s az Alföldre bevándorló csoportok azok közül kerültek ki, akik nem használták. 19 Abramova, M. P. 1986. 180. 20 Bogdanova, N. A. 1989. 53. 21 Hazanov,A.M. 1964. 92. 22 Betrozov, R.Zs.l 980. 120. A publikáló a hunkorra keltezte e leletet. Valójában az újabb irodalom alapján a III. századra lehet datálni (Gorohovszkij, Je. L. 1987. 58.). Itt jegyezzük meg, hogy Bónal., 1979. 302-303. szerint a hun üstök csonkítása is kapcsolatba hozható a tükrök összetörésének szokásával. 23 A jelenségre Gáspár Dóra hívta fel figyelmünket. 24 H. Vaday, A. 1989.125. II