A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 30-31/2. (1993)

SOMOGYI Péter: Megjegyzések Theoderik Strabo gótjainak eredetéhez

egyre-másra fellángoló harcokat a rómaiak ellen, az Itáliába való elvonulást. Az pedig, hogy Prokopios a két Theoderik helyett csak egyről szól szinte természetes, ha az Amalok már említett törekvésére gondulunk, hogy Nagy Theoderiket a keleti gótok egyedüli legitim uralkodójaként fogadtassák el az utókorral. A hun eredetmonda utigurokra és kutrigurokra adaptált változata is amellett szól, hogy Prokopios az eseményeket csak körülbelül, hallomásból ismerte. Jóllehet éppen a krími gótok követeitől, akik 547/48-ban Konstantinápolyban időztek. A hun eredetmonda utigurokkal és kultrigurokkal való összekapcsolása egyáltalán nem volt akkora tévedés, amint egyesek ezt gondolják. Az pedig az eredmény szempontjából mindegy, hogy mindez korábbi feljegyzések nyomán vagy a krími gót közvetítéssel megismert utigur-kutrigur hagyomány alapján jött létre, mivel a Kárpát-medencéből a Pontuszi-sztyeppére visszavonuló hunok jelentős szerepet játszottak a kelet-európai lovas népek kialakulásában, akik közé az utigurok és a kutrigurok is tartoznak. Ezért nincs abban semmi különös, ha a hun eredetmondát még a 6. században is kapcsolatba hozták ezekkel a sztyeppéi népekkel vagy ők maguk tartották meg azt az emlékezetükben. Amint ezt az akatzirok és a keleti gótok egy részének a sora mutatja a hun maradékok, az ogur népek illetve a Délorosz-sztyeppe helyi lakóinak találkozása minden más volt csak békés nem. Ezeknek a viharos eseményeknek az egyik epizódja lehetett a Prokopiosnál olvasható utigur visszavándorlas is, amennyiben ez az esemény nemcsak dramaturgiai eleme az elbeszélésnek, amely arra szolgál, hogy megmagyarázza a 6. század közepén a Meotisztól keletre fennálló helyzetet. 24 Ez nemcsak Prokopiost vezette félre lsd. 5. j.; Bóna Das erste Auftreten 83-84. Malchus után adja elő a 480/81-es évek eseményei valódi lefolyását és felsorolja az okokat, amiért Theoderik Strabo, a Nagy Theoderik körüli történetírók aktív közreműködése révén kikopott a fiatalabb generációk történelmi köztudatából. 25 A „tetraxita gótok" követjárásáról lsd. Prokopios, De bello Gothico IV(VHI) 4,12; Veh, Gotenkriege 737. A forráshely értelmezéséről lsd. Moravcsik, Byzantinoturcica 1 495, Wolfram, Die Goten 88,39. j. és Pohl, Die Awaren 22. 26 Altalános az a felfogás, miszerint Prokopios a márPriskos által is ismert mondát vette volna át és adaptálta volna: Moravcsik, Byzantinoturcica 1 495; Szádeczky-Kardoss, Kulektriguroi 516, a régebbi irodalommal; Blockley, The Fragmentary 1116, 26. j. és 118. De elgondolkodtató az, hogy maga Prokopios is kételkedik, amennyiben a monda elbeszélése előtt megjegyzi: „.. .ha hihetünk a hagyománynak..." Prokopios, De bello Gothico rV(VHI) 5,7; Veh, Gotenkriege 739. Ez inkább amellett szól, hogy Prokopios a mondát, illetve a monda ezen formáját is a krími gót követek útján ismerte meg. Schmidt Prokopios elleni kritikája, ami szerint Prokopios még Priskos művét sem vette figyelembe, - Schmidt, Ostgermanen 251,3. j. - ilyen formában ül ugyan, de nem abban az értelemben, ahogyan ezt Schmidt eredetileg gondolta. Ebből következik, hogy Schmidt további, ide vonatkozó kritikus megjegyzései is elveszítik jelentőségüket és élüket. 27 Könnyen lehet, hogy a középkori magyar krónikákban fennmaradt csodaszarvas monda eredete a hun ősmondára megy vissza és a magyarok elődei által hasonló körülmények között és időben vétetett át, mint ez az utigurok és kutrigurok esetében feltételezhető. A magyar és (on)ogur törzseknek a Meotisztól keletre való együttélését régóta vallja a magyar őstörténeti kutatás, noha ezt a tételt közvetlen módon eddig még nem sikerült bizonyítani. Vö. Moravcsik, Byzantinoturcica 64-65, a csodaszarvas monda régebbi irodalmával; Szádeczky-Kardoss, Onoguroi 904-905. 28 Röviden a kelet-európai lovas népek kialakulásáról lsd. Pohl, Die Awaren 23-24. A kelet-európai lovas népek régészeti emlékei alapján a „helyi" alkotóelem között jelentős szarmata-alán eredetű népcsoporttal is számolni kell. Somogyi, Typologie 140-145,3-4. ábra. 29 Prokopios, De bello Gothico rV(VTH) 5,17-22; Veh, Gotenkriege 741-743. Wolfram, Die Goten 262,24. j. ezt a visszavándorlást a 456-ban Valamer által visszavert, menekülő hunokkal kapcsolja össze. Ez a megoldás sem időrendi, sem geopolitikai okokból nem fogadható el, ugyanúgy mind Schmidt, Ostgermanen 399 értelmezése sem, ahol „nach derZerstörung des Attilanischen Reiches nach Osten zurückflutenden hunnischen Utiguren" van szó. 111