A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 30-31/1. (1993)

OROSZ György: „Add nekik a te szent nevedet”. Zarándok-énekesek és énekes vándorkoldusok a Kijevi Ruszban

és örömökben, amelyeknek az új vallás révén kellett országukra szállniuk.

106 Az életörömök feszítették az „új emberek" hősi keblét. A papok és a szerzetesek mindig jelen voltak a világiak által rendezett lakomákon. Egyrészt azért, mert őket is vonzotta a vidám társaság, ők is örömüket lelték a látványosságokban, az énekekben és a táncban. Jelenlétüknek a világi mulatságokon volt azonban egy másik oka is. Bármennyire is nem vetették meg a földi örömöket, mégiscsak ők képviselték a keresztény morál és életmód gyakorlásának a legmagasabb szintjét. A keresztény hit élenjáró harcosainak magukra kellett venniük a pogányság csábításait, ki kellett vonulniuk a világba, hogy személyes példájukkal bizonyítsák: lám, másképpen is lehet. A pogány időket idéző pazar lakomákon a papok és a szerzetesek visszafogottabb viselkedésükkel ellenpontozták a mértéktelen evést és ivást, de énekeikkel, amelyeket minden bizonnyal nem egyedül, hanem egyes buzgó új keresztényekkel együtt adtak elő, ellenpontozták a skomorochok istentelen zenéléséi-éneklését is. Anickov úgy vélekedik - és feltevésének nagy az igazságtartalma -, hogy ezeken a lakomákon feltétlenül elhangzottak a „világiak által alkotott zsoltárok", amelyeket az egyházi népénekek prototípusának tekinthetünk.

107 A kanonikus egyházi irodalom alkotásai mellett a Kijevi Ruszban az apokrif elbeszélések is jelentős mértékben hozzájárultak a keresztény világnézet meghonosodásához. 108 Hasonlóan fontos szerepet játszottak ebben a vonatkozásban az egyházi népénekek. Hordozó rétegüknek az Orosz Egyház az énekek által kifejtett bizonyos tanítóskodást is engedélyezett - mutat rá Anickov -, de csak addig, ameddig az új tanok gyökeret nem vertek. A későbbi időkben ezek az énekesek az egyházi körök által már csak megtűrt személyek: tevékenységüket - amely nem egyházi ugyan, de azért nem keresztényieden - csak mint éneklő vándor koldus ok fejthették ki

109 ők lettek az orosz egyházi népénekek másodlagos hordozói-előadói. A kijevi idők elsődleges énekesrendjére pedig sűrű homály borult. Úgy vélem, hogy az orosz nyelv kalika ('zarándok, vándor, koldus, aki egyházi népénekeket énekel') és kaleka ('nyomorék') szavai ekkortájt válhattak egymás szinonimáivá. Vasmer közli, hogy a két szót etimológiailag általában azonosnak tartják.

110 Dal' is rámutatott, hogy a két elnevezést összekeverték. A kaleka szó jelentése nála: 'megcsonkított vagy nyomorék ember, akinek hiányzik valamelyik testrésze, a sánta, a vak... stb., betegség vagy baleset következtében, vagy így született'. Dal' a két szó jelentésének összeolvadását úgy magyarázza, hogy ez vagy a kiejtésbeli hasonlóság miatt történt, vagy pedig a „hős" zarándokra (— kalika) a következő jelentésben alkalmazták a kaleka szót: 'alázatosan kolduló'.

in Bessonov folklorista a kalika és a kaleka szavakat szinonimaként használja. A kalikiperechozie kifejezést így magyarázza a „Kaleki (!) perechozie" című kiadványában: 'zarándokok, nyomorékok, vakok, és más ilyen fajtájú emberek'.

112 Evdokimov a kalika elnevezést a következő két szó egybeolvadásából eredezteti: caliga ('hosszú gyaloglások alkalmával használt bőrsaru') + kaleka ('nyomorék, sánta, rokkant').

113 Okfejtése nem helyes, hiszen a kalika és a kaleka szavak eredetüket tekintve egymástól függetlenek, csak jelentésük mosódott össze. Dal' fejtegetését a kalika és a kaleka szavak jelentésben' összekeverését illetően elfogadhatónak tartom, de az egy kiegészítő megjegyzésre szorul. A „szent" 106. Anickov i. m. 219. 107. i. m. 218. 108. Orosz 1990., i. m. 123-136. 109. Anickov i. m. 215. 110. Vasmer i. m. Tom 2. 167. 111. Dal' i. m. 78-80. 112. Bessonov i. m. 1/1. 1. 113. Evdokimov i. m. 35. 252