A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 30-31/1. (1993)

OROSZ György: „Add nekik a te szent nevedet”. Zarándok-énekesek és énekes vándorkoldusok a Kijevi Ruszban

személyek a XII. század végén egy utazási iroda munkatársaihoz hasonlóan tevékenykedtek: igazgatták a kegyhelyekre áramló emberek tömegeit, akik igen hosszú zarándokútjuk megkezdése előtt egyházi áldást kértek.

64 A zarándokok annyira elszaporodtak, hogy a világi és az egyházi hatóságok kénytelenek voltak gátat vetni ezeknek a tömegméreteket öltött vándorlásoknak. A vándorlások-zarándoklások ugyanis annyi parasztot vontak el a földműveléstől és általában a munkától, hogy ez komoly gazdasági károkat okozott az orosz államnak. Rendkívül beszédesek ebből a szempontból Kirik nevű pópa Nyifont (1130-1156) novgorodi püspökhöz intézett kérdései és az ezekre adott válaszok. Ezen megkérdezés tartalmi összefoglalása szerint: Kirik - lévén felelős a rábízott lelkekért - bizonyos személyeknek megtiltotta, hogy Jeruzsálembe és egyéb szent helyekre menjenek, s azt parancsolta nekik, hogy itt helyben végezzenek jó cselekedeteket. Kirik kérdezi, hogy vétkezett-e ebben. Nyifont püspök megdicsérte őt, hogy kiválogatja a zarándoklatra méltókat, s közli továbbá, hogy sokan ezekre a helyekre csak enni-inni mennek, és útközben rosszalkodnak.

65 A zarándokok a középkorban az egyház joghatósága alá tartozó emberek voltak. A Szent Vlagyimir fejedelemnek tulajdonított Egyházszabályzat, amely számos - eltérő terjedelmű - szövegváltozatban maradt fenn (és itt az eredetiség-hamisítvány kérdéskörre nem szándékozunk kitérni), különféle szavakat használ a zarándokok megnevezésére. Egy XV-XVI. századból fennmaradt szövegváltozat szerint a következő személyek ügyeiben az egyházi bíróság ítélkezik: „A metropolita egyházi emberei: apát, apátnő, papok fiai, szerzetes, apáca, diakónus, diakonissza, proszforasütő nő, sekrestyés, özvegy nő, zarándok (= kalika), zarándok/idegen (= storonnik), (végrendeletalapján) szabadon bocsátott ember, társadalmi rétegéből kiszakadt ember, a sánta, a vak, íródeák és minden egyházi alszerpapné. Ha valamelyikük bűnt követ el, az érsek és a püspökök ítélkeznek fölöttük, a világiak nélkül."

66 A Makarij moszkvai metropolita által közzétett fenti szövegben a kalika szó egyértelműen zarándokot jelent. Az utána következő storonnik szót fordíthatjuk zarándoknak, vagy idegennek. Ráadásul ez a két szó egymás mellett áll. Meglehet, hogy a storonnik itt idegenből jött személyt, azaz idegent jelöl, de az is végső soron helyváltoztatást végez, tehát: vándor. A másik lehetséges értelmezés szerint a storonnik szó jelen esetben mégiscsak 'zarándok' jelentéssel bír: az idegen eredetű, homályos értelmű kalika kifejezést a jobb megértés céljából egy szláv eredetű „tolmács-szóval", a storonnik-kal próbálták az oroszokhoz közelebb vinni. A Makarij metropolita által idézett másik Egyházszabályzat-szövegben, amelyet ő a XVI. századra datál, ezt a felsorolást találjuk: „zarándok (= storonnik), a vak, a sánta".

67 A storonnik szó itt egyértelműen zarándokot jelent. A zarándok egy újabb elnevezésével találkozunk a Golubinskij által megjelentetett szövegváltozatban (XIII. sz.).

68 Ebben a szövegben a zarándokot a palomnik szóval jelöli az Egyházszabályzat. Ez a szó tulajdonképpen azt jelenti, hogy 'pálmás'. Az elnevezés onnan ered, hogy a Szentföldet megjártak pálmaágakat törtek az „Ábrahám kertjének" nevezett ligetben, s azokat a hátukra akasztva vitték haza mint speciális szentföldi zarándokjelvényt.

69 A palomnik szó egyben zarándokkönyvet is jelent.

70 64. Romanov i. m. 155. 65. Golubinskij i. m. VIII/875-876.; Evdokimov i. m. 36.; Romanov i. m. 154-155. 66. Makarij (moskovskij mitropolit): Istorijarusskoj cerkvi. Tom I. Sankt-Peterburg, 1889. 152., 273-274. 67. i. m. 153., 277. 68. Golubinskij i. m. III/621—627. 69. i. m. VIII/876.; Sigal i. m. 88. 70. Golubinskij i. m. VIII/876.; Vasmer i. m. Tom J. 193. 245