A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 30-31/1. (1993)

OROSZ György: „Add nekik a te szent nevedet”. Zarándok-énekesek és énekes vándorkoldusok a Kijevi Ruszban

sokirányú asszimilációs folyamat termékei, amelynek komponensei: 1. a keleti szlávok orális mitologikus költészete; 2. a Kijevi Ruszba transzplantált, s a maguk részéről tulajdonképpen egy hajdani folklorizációs folyamat eredményeként létrejött írott és szóbeli apokrifek; 3. a hivatalos egyházi irodalom többnyire élőszavas közvetítés révén, hallás után terjedő alkotásai.

29 Az egyházi népénekekben kifejezésre jutó nézetek véleményem szerint szoros összefüggésben vizsgálandók azokkal a tudatforma-fajtákkal, amelyekkel a társadalom különböző osztályai és rétegei a népénekek létrejöttének korszakában rendelkeztek. A 988-as „állami keresztelő" idején az uralkodó osztály és a nép világszemlélete, különbséget téve természetesen a városlakók és a falusi népesség között, a fejlődés eltérő fázisában volt. A kereszténység államvallássá nyilvánítása - mutatnak rá Nikol'skij és Grékov -, az uralkodó osztály esetében egy jóval korábban elkezdődött folyamat (krisztianizáció) „betetőzése" volt, a népnél viszont egy több évszázadig tartó kereszténnyé válásnak csak kiindulópontja.

30 A „kaliki pereczhožie" típusú énekesekről. csak akkor kaphatunk valamelyest is hű képet, ha tevékenységüket történeti fejlődésükben vizsgáljuk, napjainktól egészen a Kijevi Rusz korszakáig visszamenve az időben. Szükségesnek látom továbbá azt is meghatározni, hogy milyen helyet foglaltak el ezek az énekesek a keresztény Keleten és Nyugaton a középkor folyamán egyaránt meglévő egyetemes, nagyméretű - és ma is élő - zarándokmozgalomban. Annál is inkább, mert ezen énekesek megnevezésére szolgáló szavak jelentésmagva: zarándok, vándor. így például megállapítható, hogy a nép körében leggyakrabban használt kalika perechožij kifejezés kalika szava - 'vándor, zarándok, koldus, aki egyházi népénekeket énekel' jelentéssel - a zarándokok speciális lábbelijének elnevezéséből ered (kgör. kalika tsz. < lat. caliga + calceus), amely lábbelit a szent helyekre való gyalogláskor viseltek.

31 Vasmerhez hasonlóan Dal' is valószínűnek tart j a, hogy a kalika szó a zarándokok lábbelijének elnevezéséből, a lat. calica-ból ered, melynek jelentését ő így adja meg: 'bőrdarab, amelyet a láb felső részén szíjjal kötnek meg' .

32 Akárcsak a többi, zarándoklatot gyakorló vallásban - mutat rá Sigal -, a kereszténységben is a gyaloglás a vezeklés egyik elsődleges formája; az idevágó szövegek némelyike egyenesen azt hangsúlyozza, hogy a zarándoklatot nemcsak hogy gyalog, hanem mezítláb kell elvégzeni. Tulajdonképpen „mezítlábas" gyaloglásként értelmezhető a nyitott saruban való gyaloglás is.

33 A kalika szó az elmaradhatatlan perechožij (vándorló) jelzővel társítva leginkább a népköltészeti alkotásokban - például a bilinákban - fordul elő a zarándokok megnevezéseként.

34 A nép számára bizonyára nem volt érthető a görög-latin eredetű kalika szó, valószínűleg ezért tehette mellé a perechožij jelzőt. A jelző nélküli kalika szó 'zarándok' értelemben a hivatalos irodalomban (évkönyvek, egyházszabályzatok) igen gyakran használatos.

35 Aničkov megpróbált tipológiai párhuzamot keresni a kaliki perechožie típusú keleti szláv zarándok-énekesekre vonatkozólag, s ezt a párhuzamot a francia középkor 29. Orosz Gy. 1990., i. m. 30. Nikol'skij N. M.: Istorija russkoj cerkvi. Moskva, 1983. 21-22.; Grékov B. D.: Kievskaja Rus'. Moskva, 1949. 384. 31. Vasmer M.: Etimologičeskij slovať russkogo jazyka v 4-ch tomach. Tom 2. Moskva, 1986. 167. 32. Daľ VI.

: Tolkovyj slovať živogo velikorusskogo jazyka v 4-ch tomach. Tom 2. Moskva, 1955. 78. 33. Sigal i. m. 61. 34. Golubinskij Je. Je.: Istorija russkoj cerkvi. Tom I. Moskva, 1904. VIII/874.; Varencov i. m. 5.; Majkov L.: O bylinách Vladimirova cikla. Sankt-Peterburg, 1863. 90-91.; Avenarius V. Р.: Kniga bylin. Sankt-Peterburg, 1885. 28., 72., 114., 116. 35. Varencov i. m. 5. 240