A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 30-31/1. (1993)

S.KOÓS Judit: Újabb őskori emlékek a miskolci múzeumban

ÚJABB ŐSKORI EMLÉKEK A MISKOLCI MÚZEUMBAN S. KOÓS JUDIT /. A 60-as évek közepétől évente jelentek meg a megyénk bronzleleteit bemutató tanulmányok a Herman Ottó Múzeum évkönyveiben Kemenczei Tibor tollából.

1 Ezek a feldolgozások nem csupán a több darabból álló kincsleleteket, hanem a raktárakban porosodó, szórványként számon tartott darabokat is magukban foglalták. Az utóbbi évtizedekben tapasztalt nagyarányú építkezések, az ezzel járó földmunkák újabb és újabb, értékes leletekkel gazdagították gyűjteményünket, melyek feldolgozása mellett elmaradtak ezek a hagyományt követő ismertetések.

2 Múzeumaink jelen gazdasági helyzetét ismerve egyre többször „kényszerülünk" majd visszatérni a régen kiásott leletanyagok, vagy a szórványdarabok közléséhez. A szükség végül is erényt szülhet ezáltal, s így minden esély megvan arra, hogy nyomtatásban is láthassuk ezeket az anyagokat. A fent említett szükség indokolja anyagközlésünket, valamint az a tény, hogy az utóbbi évekből néhány érdekes darabról tudunk számot adni. A bemutatásra szánt tárgyak leírása a következő: 1. Csákány.

3 rézből öntött egyélű, a nyéllyuknál trapéz alakban kiszélesedő forma. Oldalnézetben a tengelye enyhén hajlított. A csákánykar ugyancsak enyhén hajlított és a körívesen futó él előtt kiszélesedik. Foka téglalap alakú, feltehetően az erős igénybevétel miatt eredeti állapotához képest eldeformálódott. A nyéllyukon alul-felül peremgyűrű van. Éléből egy darabka a megtalálás után letörött. Méretei: hossza: 23,8 cm, a nyéllyuk átmérője: 3,6 cm, élhossza: 4,3 cm, súlya: 1950 g. Lelőhelye: Sajópálfala. Leltári száma: 92.75.1. (1. tábla 3.) 2. Balta:* bronzból öntött, ívelt élű balta, kerek átmetszetű nyéllyukkal, a nyél számára rövid nyélcsővel. Méretei: hossza: 14,4 cm, élhossza: 5,8 cm, a nyéllyuk átmérője: 2,5 cm, súlya: 770 g. Lelőhelye: Emőd-Nagyhalom. Leltári száma: 92.76.1. (1. tábla 2.) 3. Lándzsa

3 tompaszögben hajlított, ívelt pengéjű, díszített köpűjű lándzsahegy. A díszítést két-két sorban elhelyezkedő, sraffozott háromszögek és vízszintesen futó, párhuzamos vonalköte1. Kemenczei T., 1965. 106-175.; uő. 1966. 7-11.; uő. 1968. 19-46.; uő. 1969. 27-68. A felsorolásba a késő bronzkori, valamint a kora vaskori leleteket ismertető cikkeit nem vettük be. 2. Ld. Hellebrandt M., e tárgyban megjelent munkáit: a mád-pádihegyi bronzlelet. HÓMÉ XIX. 1980. 79-86.; Neue spátbronzezeitliche Schwertfunde aus Nord-Ungarn. Acta. Arch. Hung. 1985. 24-31.; A II. sárospataki bronzlelet. Comm. Arch. Hung. 1986. 5-14.; Bronztárgyak Ócsanálos-Várdombról. HÓMÉ XXIV. 1986. 343-346. Valamint előkészületben a kesznyéteni és a mezőnyárádi bronz kincslelet közlése. 3. Nahaj Imre Sajópálfala, Ady Endre u. 19. sz. alatti lakos házának építésekor találta és szolgáltatta be a múzeumnak. Elmondása szerint a csákány közvetlen környezetében semmi mást nem talált. 4. Táboros Sándor mezőcsáti tanár diákjaival gyűjtötte Emőd-Nagyhalom lelőhelyen. A lelőhelyet Kalicz Nándor, mint a hatvani kultúra népének lakóhelyét ismerteti, 1. Kalicz 1968. 118. A diákok által behozott anyagban tipikus hatvani töredékek és egy kis bögre volt. 5. Chemez Árpád biatorbágyi lakos ajándékozta a múzeumnak. Elmondása szerint a szülőföldjéről származó darabot évtizedeken át őrizgette. 5