A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 30-31/1. (1993)

VIGA Gyula: Néprajzi jegyzetek Kazincbarcikáról (Különös tekintettel az életmód és az árucsere folyamataira)

egy tojás, 10-12 fillér 1 liter tej, 16-20 forint volt 1 q búza, 100 forint egy fejőstehén, egy borjú 18-20 pengő, egy öltöny ruha 6-8 pengő. A gazdálkodók urasán éltek! Apámnak is sok földje volt, 40 hold, abból Rákosi 30 holdat elvett ingyen!" Hasonló „interjúrészleteket" közölhetnénk, de jelen tanulmánynak nem ez a célja. Az azonban nyilvánvaló, hogy mint minden „új" születése, e „szocialista" város létrejötte is ütött nehezen gyógyuló sebeket. Mint a fenti adatok jelzik, a hagyományos mezőgazdasági termelés, valamint a bányász- és ipari munkás rétegek a két világháború között, rövid időre sajátos „önellátást" valósítottak meg. Kiszolgálta ezt természetesen egy erősödő bolthálózat is, ahol az iparcikk mellett pékek, hentesek, élelmiszerüzletek, korcsmák és vendéglők sajátos „kisvárosi" ellátást biztosítottak. A korai pénzgazdálkodás, az orvosi, gyógyszertári, szülésznői ellátottság, a különböző iparos- és gazdakörök, önképző körök, vallási egyesületek, a vasutas és bányász kultúrházak, az iskolák, a mozi erőteljes polgárosodást indítottak el, melynek eredményeként falvaink gazdálkodásban, viseletben (csak Barcikán 3 szabó volt a 30-as években), mentalitásban lényegesen előtte jártak a környező bükki, ül. Sajó-völgyi településeknek. A helyi boltok már a két világháború között vonzották a környező falvak népét, majd a II. világháború után a kereskedelmi és egyéb városfunkciók szélesedésével Kazincbarcika vonzáskörzete - Miskolc és Ózd között elfoglalt sajátos helyzetének eredményeként - lényegében állandósult.

38 Ennek szerveződése és keretei azonban már semmiben sem emlékeztetnek a tradicionális gazdálkodás szerkezetére, táji kapcsolataira. Ugyanakkor a negyedik X-hez közeledő város még képtelen volt megteremteni azt a gazdasági-kulturális elkülönülést, sajátos arculatot, amire természetesen más városainknak olykor évszázadok álltak rendelkezésére.

39 Az egyre erőteljesebbé váló belső piac mellett, különösen a hagyományos paraszti termelés korábbi szakaszaiban, a gazdaság szempontjából is meghatározó volt a külső árucserekapcsolatok rendje. Ennek kereteit a földrajzi adottságok és az azokhoz igazodó termelési rendszerek és tevékenységi formák együttesen lényegében behatárolta. Kazincbarcika földrajzi helyzete jelzi kapcsolatainak főbb irányait is,

40 bár a gazdasági kapcsolatok iránya és kiterjedése szűkebb, mint a táji érintkezéseké. Településünk eltérő adottságú tájak találkozásánál helyezkedik el, ami önmagában is jelentős felszíni energiákat hordoz. Ezeknek a tájaknak a találkozása a hagyományos népi kultúra sajátos kontaktzónáját alkotja, ami nem egyszerűen választóvonalat, sokkal inkább sokszínűséget jelent.

41 A legfőbb kereskedelmi utat a Sajó-völgy nyitja, amely Miskolc és az Alföld felé biztosít kapcsolatokat, s - főleg Trianon előtt - a Gömöri medence, ül. a történeti Gömör, főleg Rozsnyó és Rimaszombat felé.

42 A természetes útvonalat biztosító Sajó-völgy különböző jellegű és gazdaságú tájakat kapcsolt össze, sokszínű tevékenységi formák, sőt eltérő nemzetiségek között teremtett kapcsolatot, ül. teremtette meg a kapcsolatok lehetőségét.

43 A Sajó-völgyet már a múlt század középső harmadától sajátos kettősség jellemezte e tevékenységi formák vonatkozásában. A jó minőségű szántóföld és a kiterjedt állattartást biztostó rétek és legelők mellett ez a vidék korán iparosodott, sűrű településhálózattal rendelke38. Frisnyák i. m. 150. 39. Andor Mihály-Hidy Péter: Város-szövevény. Kazincbarcika felfejtése. Budapestén. (1986)8. 40. Frisnyák i. m. 5. 41. Paládi-Kovács Attila: Kulturális határok és kontaktzónák Észak-Magyarországon. Kunt ErnőSzabadfalvi József-Viga Gyula (szerk.): Interetnikus kapcsolatok Északkelet-Magyarországon. Miskolc 1984. 61-73. 42. Frisnyák i. m. 5-6. 43. Frisnyák i. m. 137. 530