A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 30-31/1. (1993)

NAGY Olga. A népi „tudományosság” természete

adataink vannak. Beszélhetnék a magam tapasztalatáról is, melyet Havadon, egy társadalomnéprajzi monográfia készítés közben szereztem/ melyet más-más kontextusban gyakran idéztem, hogy a havadi Mihály Gyula számára a csillagok oly közeliek, s a mindennapi életébe játszanak bele. Hiszen apja mindig így költötte fel hajnalban: „Fiam, kelj fel, mert a Göncölszekér rúdja épp az istálló felett van. Meg kell etetni a marhákat." S noha adatközlőm olvasott ember volt, valamikor szaktanfolyamokon vett részt, mélységesen hitt abban, hogy a holdváltozás, a gabona vetése és fejlődése között szoros kapcsolat van. De hadd utaljak arra is, hogy az ég és a csillagok „háziasítva" vannak: 1. a Tejutat, Göncölszereket, Fiastyúkot. A Vacsoracsillag jelzi a vacsorálás idejét, a Hajnalcsillag pedig a reggeli felkelést, és így tovább. Nem halmozom a példákat, de mindenképpen utalnék Gazda Klára gyönyörű, és a maga nemében páratlan kötetére, ahol sajátos monográfiában többek között a természet ismeretének és szeretetének olyan gyönyörű példáit idézi. S mivel a kötet a „gyermekvilág" monográfiája, példái arra szorítkoznak, hogy a gyermekek játék közben csodálatos természetszeretetre tesznek szert. Egy játék közben szerzett természetismeretről van szó. íme, csak néhány ilyen idézet: „Az ásványi anyagok, a vadon termő növények, egyes állatok a gyermekeknek mint kész játék, vagy annak anyaga szolgáltak. A sár, a homok, a kavics, víz mind szerepet játszanak játékaikban." Utánzó játékaik anyagi kellékeit a természet szolgáltatta: növényszárak, levelek, amelyekből jósolgattak, ágak, kövek, amelyekkel elrekesztették a patakot, s úgy fürödtek benne. Árkot ástak a vízparton, kutat ástak a homokba, a beszakadt vízpartba házat vájtak, amelyet a kislányok maguk készítette bútorokkal rendeztek be.

y Hasonló, immár saját gyermekkori élményéről Horváth István írói falurajzában így számol be: „Játékot kínált télen a hó, nyáron az egész nagy természet növényeivel, állataival, még az utca porával is, amelyből a fiúk buglyákat, a lányok meg házakat, szobákat szabtak ki, és rendeztek el virágosán." Majd: „Lemetszett ágból vagy vesszőből játékok valóságos tárháza került ki: a tavaszi fűzfavesszőből sípot lehet készíteni, de használható suhintónak a sárga golyóhoz, a bodzafaágból ki lehet tolni a puha belet, így készült a bodzapuska, a kökénybokor ágából íjat lehet hajlítani, a nyíl pedig a nádból készül hozzá."

10 A fenti példák arra utalnak, hogy a parasztember a természet közelségét már gyermekkorában úgyszólván játék közben szerzi meg. S hogy ez milyen jelentős dolog, egész gondolkodás-kialakulása szempontjából, azt Erdei Ferenc ilyen szépen és találóan fejezte ki. „A falusi környezet egy egész világ, amelyben a gyermek tud tájékozódni, s nemcsak szavakat, hanem összefüggéseket és jelentéseket tanul meg. Mindent ért a gyermek, ami körülötte van, mert nincsenek olyan összefüggések, amelyek meghaladnák felfogóképességét. Mivel lassúbb az élet tempója, mint a rohanó városé, a gyermek mélyebb élményeket kap, melyek egész lelkivilágát megragadják."" S mintha Erdei Ferenc eme szép szavait illusztrálná, a száki Kocsis Rózsi gyermekkori vallomásából - melyet én gondoztam - az világlik ki, hogy a gyermeklányka a szerelmet az egész természeti világot átfogó kozmikus érzésként éli meg. íme: „Ott zajlik mellettünk a szerelem, egyetérzünk a természet születésével. Akarva nem akarva látjuk a világ növekedését. Mindennap látsz valamit, amit ott dédelgetsz, melengetsz a szívedben. (...) A tojásból nincsen csirke, ha nincs kakas. A disznócsor8. Havad tegnap és ma címen több szerző közreműködésével készült falumonográfia, amelyet a diktatúra éveiben visszautasítottak. 9. Gazda Klára: Gyermekvilág Esztelneken. Néprajzi monográfia. Bukarest, 1980. 10. Horváth István: Magyarózdi toronyalja. írói falurajz. Kolozsvár, 1971. 92. 11. Erdei Ferenc: A magyar falu. Bp. 1974. 516