A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 30-31/1. (1993)

HÁLA József: A sárospataki „francia malomkő”

szeggel leszegelték, végül pijóssal simára faragták. A laposvésőt és a spiccszeget kézikalapács-csal ütötték. Ezt követte a kocka felső részének elkészítése. A követ ismét a szív kőre helyezték (felpróbálták), majd erre a célra (fából) készült (a különféle malomkövek különböző sugarai szerint) lyukakkal ellátott módii (9. ábra 17.) segítségével kijelölték a kő külső körívét. A szívkő közepén véstek egy kb. 10 cm mély lyukat, amelybe cementtel egy vascsapot rögzítettek. A módiin kiválasztották a malomkő sugarának megfelelő lyukat, ezt a vascsapra (mint egy tengelyre) illesztették, az eszköz felső részéhez fogták a piros festékbe mártott tollút és megjelölték a körívet. Ezt a felületet is vinkli után (a fentiekben leírt módon) faragták ki. Minden kockának egyforma magasnak kellett lennie, szélességük különböző méretű lehetett. Ezután a kockák felragasztása következett, amelyet pléhtálban vízzel kikevert 500-as cementtel végeztek. A felragasztás előtt a kockákat leöntötték vízzel, hogy a száraz kő ne rántsa ki a cementből a nedvességet. Az első kockát a talpánál felragasztották a szívkőre,, s amíg a cement megkötött, megfaragták a következőt. A következő kockáknak mindig a bal oldalát és a talpát kenték be cementtel és így illesztették az előző kockához, ül. a szívkőhöz. Egy-egy kocka felragasztásakor ellenőrizni kellett a pászítóval, hogy azok egy síkban vannak-e („Hogy nem dől-e a kocka hanyatt."). A kockák a szívkőnél kb. 1 cm-el szélesebbek voltak, ezeket a részeket a vasalás után faragták le azokról. Egy ember egy nap alatt 3 kockát tudott kifaragni és rögzíteni a szívkőhöz, így a felragasztással 4-5 nap alatt készültek el. Az utolsó kocka elhelyezése után 2-3 napig hagyták kötni a cementet. Ezután a malomkő vasalása (10-12. ábra) következett, amelyet a szín alatt, vagy az udvaron a kovács végzett 2-3 ember segítségével. Ez 2, kb. 2 cm széles és kb. 0,5 cm vastag (régen összeszegecselt, az utóbbi évtizedekben összehegesztett), a kovács által készített vaskarikával történt. A malomkőfaragók piros festékkel megjelölték a karikák helyét. A kovács a műhelyből fogóval hozta ki a megtüzesített karikákat. Segítői ráfhúzóval (10. ábra) rákapatták a kőre, miközben ő kalapács-csal körbeütögette azokat (11. ábra). Ezt követően kalapács-csal és karikahaj tóval ütötték a karikákat addig, amíg a kijelölt helyre nem kerültek (12. ábra). Ha a malomkő őrlés közben elkopott, az első karikát levették róla és addig használhatták, amíg a kopás a második karikát el nem érte. Azt már nem lehetett levenni róla. A vasalás után a szívkő közepén lévő lyukat mélyítették ki a megrendelő által megadott átmérő alapján. Először a körző külső szárához fogott, piros festékbe mártott tollúval megrajzolták a kört, majd spiccszeggel és kézikalapács-esa\ kivésték a lyukat. Ezután a mell elkészítése, vagyis a mellezés következett. A mell mélységét (36 cm) a megrendelő adta meg, amelyet a már kimélyített középső lyukban (collstok segítségével) mértek ki és piros festékkel jelölték meg. A faragást nulláról (vagyis a kocka talpától) kezdték meg és a lyukban lévő jegyzésig (bejelölésig) haladtak. E munkamozzanatot először spiccszeggel és kézikalap ács-csal, majd pijóssal végezték. Ezután a malomkő hűtését és az őrlemény kifelé sodródását elősegítő rémeseket (1. ábra 3.) faragták ki. Ilyeneket csak akkor vágtak a malomkőre, ha a megrendelők kérték. Nem minden esetben kértek, volt hogy ezeket a malomban a kőfaragók, vagy a kőfaragáshoz is értő molnárok készítették el.

62 Mindig a megrendelő szabta meg, hogy 62. Bálint S., (1962. 90.) írta, hogy a szegedi paprikamalomban a kőfaragást képzett kőfaragók végezték. „A kőfaragást egyébként a főmolnárok irányították, akik közül sokan maguk is tudtak faragni és a végső simításokat mindig ők végezték el." A molnárok kőfaragó munkájáról lásd pl.: Kiss L., 1935. 80., 81., Nagy Gy., 1956. 104-105., Selmeczi Kovács A., 1970. 325-326., 339. 500