A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 30-31/1. (1993)

ZSUPOS Zoltán: Szitok, átok, káromkodás Rimaszombaton a XVIII. században

és országos vásárai nevezetesek voltak. Tehát ugyanúgy, mint Rozsnyón a szitkok, átkok, káromkodások más nyelvekből vagy távolabbi területek lakóitól történő átvételéhez, terjesztéséhez itt is kedvezőek voltak a feltételek. A tájnyelvi és a jövevényszavak közül az alábbiakat emeljük ki: bombi: bomba,

5 cefre: szajha, ringyó, semmirekellő nőszemély,

6 gangos: rátartós, büszke, negédes járású,

7 gelyvás: golyvás,

8 húros: rendetlenül, lomposan, piszkos ócska ruhába öltözött (nőszemély),

9 kankós - kankó: rövidebb vagy hosszabb szűr, dolgozó ujjas szűr, szűrdolmány, szűrbekecs,

1() loncsos: lucskos, ronda, lompos," millión: millió,

12

paszománt: ruha díszítésére használt zsinór, zsinórdíszítés,

13 pernahajder: semmirekellő, gaz kópé, H

poronty: fattyú, kisgyermek,

15

pribék: elaljasodott, ártalmas ember, zsivány, útonálló, ]6 selyma = selma: csintalan, kujon, huncut.

17 A káromkodás, szitkozódás minősítésére a következő szavakat használták: cifra, éktelen, hallatlan, illetlen, irtóztató, mocskos, rút, utálatos. A káromkodásokban - egyebek mellett - nemcsak Istent emlegetik, hanem előtűnik a hiedelemvilág számos alakja (boszorkány, ördög, csudafia, pénznéző, táltoslelkű), megjelennek a más etnikumhoz tartozók (cigány, görög, német, rác). Egy esetben a papot szidták, máshol vallási ellentétre utaló szavak hangzottak el („baszom a' Kálvinista lelkét"). Ez utóbbi hátterében valószínűleg csupán egyéni sérelem állott, de talán előrevetítette a harminc év múlva nyíltan felszínre tört vallási villongások árnyékát.

18 Egy 1742-ből származó dokumentum szerint egy - a pestisért, rossz időjárásért és a föld terméketlenségéért az okok között egyebek mellett a káromkodást megnevező - országos rendeletet a városban megfelelő módosításokkal, kiegészítésekkel tették közzé, különös tekintettel a távolabbi területekre utazó kereskedőkre: „Alkalmas esztendőktűi fogva való kemény ítéleteit tapasztallyuk a Felséges Mindenható Ur Istennek pusztulásra jutandó szegény Hazánkon mind a Pestis, mind az időnek mostohasága; mind penig a Földnek már régtől fogva nagy mértékb(en) való terméketlensége miatt; kéttség kivül az élő Istennek szent beszédéhez való hidegség, a népnek engedetlensége, és abból származott törvénytelen és feslett élet, nevezetesben penig az Hazában minden nemzetek felett meg feneklett Férfi és Aszszonyi, Iffjú és idősb Renden lévők kőzött edgyaránt gyakorló Égre kiáltó káromkodás az oka melly Káromkodásnak bizonyos nemeit mivel Városunk Felső Közép s alsó Lakosi általis nagy mértékb(en) tapasztallyuk (:ha szintén eddig kemény tilalomb(an) tartatott légyenis:) gyakoroltatni. Arravaló nézve pro modum et formám... Statuti a modo in posterum determináltatik: hogy ennekutánna minden renden lévő Lakosink, akár Férfiak akár Aszszonyok akár Nemessek akár Nemtelenek legyenek, mind úton s mind ithon magokat a Káromkodástúl nevezetessen penig attának s teremtetté(ne)k mondásától, testének s Lelkének fertelmesitésétűl, annyival inkább ezeket fellyűl haladó, Angyalokat és Keresztyén Embereket irtóztató, az élő Mindenható Istent 5. Gombocz Zoltán-Melich János: Magyar Etymologiai Szótár. I. köt. Budapest, 1914-1930. 465. 6. Szinnyei József (szerk.): Magyar tájszótár. I. köt. Budapest, 1893. 220. 7. Szinnyei József (szerk.): i. m. I. köt. 675. 8. Szinnyei József (szerk.): i. m. I. köt. 702. 9. Szinnyei József (szerk.): i. m. I. köt. 911. 10. Szinnyei József (szerk.): i. m. I. köt. 1035. 11. Szinnyei József (szerk.): i. m. I. köt. 1357. 12. A s Millión német szóból. Halász Előd: Német-magyar szótár. II. köt. Budapest, 1983. 1336. 13. Benkő Loránd (szerk.): A magyar nyelv történeti-etimológiai szótára. III. köt. Budapest, 1976. 120. 14. A r Barenhauter német szóból. Halász i. m. I. köt. 279. 15. Benkő Loránd (szerk.): i. m. III. köt. 258. 16. Szinnyei József (szerk.): i. m. II. köt. 215. 17. Szinnyei József (szerk.): i. m. II. köt. 364. 18. Findura i. m. 198-203. 458