A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 30-31/1. (1993)

HOFFMANN Tamás: „Az új gazdálkodás”. Kultúrnövények és haszonállatok az Alpoktól északra

A hozamok növekedése ugyancsak mérsékeltnek bizonyult. A sziléziai Bersdorf majorságának 1751-1840 közötti adatsora jól illusztrálja a folyamatot: Hozam, kg Hozam, k: 1751-60 0,77 1801-10 0,81 1761-70 0,75 1811-20 0,68 1771-80 0,80 1821-32 0,69 1781-90 0,86 1833-40 0,76 1791-1800 0,76 1841-50 0,90 Manapság megközelítőleg ezeknek az értékeknek a kétszeresét érik el ezen a tájon. Ennél persze voltak jobb eredmények is. Angliában 1610-20 táján még csak 0,58 kg értéket nyírtak le egy-egy állatról. De volt már a XVII. századi Szászországban olyan gazdaság is, ahol 1,3 kg-os átlagot értek el. A XVIII. századi Picardiában (Franciaországban) 1,5 kg-os évi hozammal számoltak. Magyarországon 1846-ban a keszthelyi Georgikonban (tehát egy mintagazdaságban) a kos 1,68 kg, az anya 0,85, az ürü pedig 1,12 kg gyapjút adott. A gödöllői Grassalkovich uradalomban 1812-ben a nyírósúly átlagosan 1,12 kg lehetett. Mindezek az adatok már az új birkafajták hasznát igazolják. Ezeknek téli tartása mindenütt épületek védelmét kívánta meg, és néha szálastakarmányt is kaptak. Mindazonáltal a nyájnak mindenütt legelőre volt szüksége, de ott mindössze legeltetni lehet, hiszen kultúrnövény kultiváció nélkül sehol sem terem. A gyapjú pedig a mezőgazdaságból az iparba vándorol, aztán a végtermék sokszoros értékkel kerül végül a fogyasztóhoz - olykor magához a paraszthoz, ugyancsak magas áron. Ez a folyamat egészen egyedi természetű a mezei szorgalom terén és alig emlékeztet az agrárkultúra ősi hagyományaira.

28 Mindent egybevetve az Alpoktól északra az elmúlt fél évezredben a gazdálkodás alapvetően megváltozott. A folyamat kezdetei még a középkorból erednek és zömük Észak-Olaszországból való. Hollandia, ez a java részében mesterséges agrártáj volt a központja és legsikeresebb gyakorlótere az új gazdálkodásnak. Ennek alkalmasint az volt a legfontosabb vonása, hogy minden téren növelték az élőmunka-ráfordítást, kiiktatták a vetetlenül pihenő földeket és a prehisztória óta ismert élelmiszernövények vetésterületét (miközben ezeknek a gabonaféléknek a hozamait megtöbbszörözték!) a felére csökkentve, helyükön amerikai eredetű haszonnövényeket vagy más - zömmel az iparban felhasználható - kultúrákat termesztettek. Az állattartás takarmánybázisát is emberi munkával biztosították: szántóföldekről betakarított pillangósok, répa, vagy a falvaktól és a szántóföldektől távoli kaszálókról való széna (az Alpokban és a XVIII. század óta mind több helyen Skandináviában). A gazdálkodás tehát modern, piacra forduló módszereivel csaknem teljesen szakított hagyományaival, hovatovább minden részletében eltért dél-európai vagy kelet-európai gyakorlatától. Míg az agrárkultúrát még a középkor technikai forradalmának eredményeképpen is az ökológiai adottságokhoz való tökéletesebb alkalmazkodás, a helyi feltételekhez való sikeresebb idomulás, az ezáltal megvalósított több termelés jellemezte (mely döntően a parasztok teljesítménye volt), a modern kor városoktól irányított piaci gazdasága a majorokat már konkurensként állította szembe a parasztgazdaságokkal. Az innovációk zömét ez idő tájt már nem a parasztok kezdeményezték. 28. Fussel, 1936: 178.; Goubert, 1957: 24-40.; Jacobeit, 1961.; Gaál, 1966: 305.; Grígg, 1966: 63-64., 118., 183-85. 444