A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 30-31/1. (1993)
HOFFMANN Tamás: „Az új gazdálkodás”. Kultúrnövények és haszonállatok az Alpoktól északra
is emelkedett. Jóllehet a piacokért vívott küzdelem nemcsak a parasztokat állította szembe a majorok tulajdonosaival és általában a földesurakkal, de a parasztok egyes rétegei között is ellentéteket támasztott, a parasztok közül sokan szakadtak ki a kollektivizmus kötöttségeiből, kockázatot vállaltak és letagadhatatlanul többet dolgoztak, mint őseik. A középkor alkonyán voltak körzetek kontinensünkön (elsősorban mélyen fekvő alföldek Itáliában és az atlanti Európában), ahol már felszámolták az ugart, majd ugyanitt két évszázad múlva a termőföld felén már nem termett gabona, helyét ipari és takarmánynövények foglalták el. De még a hagyományos takarmánygazdaság is növelte a tej hozamokat. Közép- és Észak-Olaszországban a középkor végén már árucikk lett a parmezán sajt, Edam sajtpiaca szintén ekkor lett híres és néhány emberöltő múltán a normandiai Camambert is márka lett. 13 Ezzel szemben Dél-Európa megszenvedte a fókusz északra tolódását. Kalabria, Szicília még demográfiai értelemben is hanyatlott. Az Adriai-tenger partvidéke, a Liguriai-tenger öblének hegyvonulatai, a Lioni- és a Valenciai-öböl felett húzódó magaslatok gyér ligeteiket ekkor vesztették végleg el. Úgyszólván mindenütt csak kopár sziklák maradtak. A szociális helyzet is romlott, noha a kultúra városi befolyása délen mindenütt megerősödött. Ez teljesen új ideológiákat közvetített, jobbára polgári magatartásformákat kanonizált, de ez teljesen ellentétes irányú mozgás volt a munka kultúrájában tapasztaltakhoz képest, ahol végeredményben tovább konzerválódott a múlt. 14 Az Alpoktól északra viszont, ahol a középkor megteremtette és általánossá tette a kollektív szolgalmak és a munkakooperációk faluközösségi szervezetét és azt a gazdasági teljesítményt, ami eleve a környezethez való igazodást tette legfőbb eredménnyé, átadta helyét az individuális gazdálkodásnak, mivel itt már a középkor alkonyán kezdett felbomlani a gazdálkodás régi szövete. A szakadásokból piaci stratégiákkal küszködő emberek emelkedtek ki, akik áruikkal, vagy ha ilyen nem volt, munkaerejükkel a városba igyekeztek. 15 A kézműipar vidéki háttere - új gazdálkodási stratégiák a parasztok új munkakultúrája Amerika felfedezése óta meggyorsult a XIII. században lendületbe jutott városfejlődés; a polgárokat élelmezni kellett és ez teljesen másként zajlott le, mint az ókori városokban. A középkori városok többsége távol esett a tengertől, élelmiszer-ellátói 13. Festy, 1947: passim.; Cipolla, 1950: 182-203.; Miani, 1964: 569-88.; Titow, 1965: 86-102.; Ábel, 1966 2 : 27-95.; Jones, 1966: 57-92.; Beckwict, 1967: 108-112.; Verhulst, 1968: 174-75.; Stouff, 1970: passim.; Titow, 1972: passim.; Wailes, 1972: 154-79.; Duby, 1973: 240-52.; Higounet, 1975: 171-76.; Hoffmann, 1975: 23-72.; Jones, 1975: 327-60.; Grass, 1980: 229-86.; Irsigler, 1983/b: 295-311.; Sereno, 1983: 307-16.; Langdon, 1986: passim.; Butlin, 1987: 87-103. 14. Emberger, 1930: 461-62., 705-21.; Mickwith, 1941/1: 323-43.; Darby, 1956: 186-88.; Cipolla, 1959: 256. skk.; Kayser, 1961: passim.; Judson, 1963/a: 898-99.; Judson, 1963/b: 287-89.; Herlihy, 1965: 225-44.; Klapisch-Zuber-Day, 1965: 419-59.; Ábel, 1866 2 : 561-96.; Le Roy Ladurie, 1966: 223-30.; Grigg, 1974: 135-39.; Hoffmann, 1929: 289-318.; Smith, 1979: 4-10., 275-325. 429
