A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 30-31/1. (1993)

TARCAI Béla: A miskolci fotográfia múltjából: egy polgárcsalád a századfordulón

1. kép. A Váncza család 1880 körül A család Szendrey János közlése szerint

5 1818 körül telepedett le Miskolcon Wándza Mihály, aki magát az 1838. január 20-án saját kezűleg írt „Famíliái ismertetés" szerint „kép író"-nak nevezte. A letelepedés időpontját azért lehet csak hozzávetőlegesen meghatározni, mert a bécsi iskolát járt festő, főként színműírással, színpadi rendezéssel és színigazgatással foglalkozott. Ezek a tevékenységek a kor viszonyai között nagy mozgékonyságot kívántak. Wándza Mihály tehát szinte állandóan vándorolt, hol egymagában, hol színtársulatával. Dr. Gyárfás Ágnes kutatásai nyomán tudjuk,

6 hogy 1814-ben Nagyváradot, 1823-ban, a kőszínház megnyitása idején már Miskolcot vallja otthonának. Perecsenben, Szilágy vármegyében született 1781-ben. Prédikátor családjából és szülőföldjéről hozta magával a festészetében és színpadtechnikai ötleteiben is megmutatkozó fantáziát, a kézműves tehetséget és az irodalmi műveiben fellelhető nyelvi merészséget. Értője volt emellett a zenének és a táncnak is. Később kiváló üzleti érzéke is megmutatkozott, mert végleges miskolci letelepedése után ingatlanügyletei és különféle pénzügyi manőverei révén tisztes vagyonra tett szert. Felesége, a nagyváradi származású Kúti (Brunner) Zsuzsanna 1835-től leánynevelő intézetet tartott fenn Miskolcon „úrileánykák számára." A család névírásának módja az idők folyamán változott. Nemesi oklevelük Vancsa névre szól, somkúti és perecsenyi előnévvel, a legidősebb, ismert családfő Wándzának, majd Wántzának nevezte magát. Az avasi temetőben lévő sírkő pedig már a Váncza formát őrzi, a festőművészre vonatkozólag is, aki valószínűleg 1854-ben hunyt el. A sírfelirat évszámokat nem tüntet fel az ő esetében. 5. Szendrey J., Miskolcz története IV. köt. 380. 6. Észak-Magyarország, 1986. március 15. 378