A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 30-31/1. (1993)

DOBROSSY István: A cukrászdák története, cukrászok és más „édes”-mesterségek Miskolcon

Megayné 1926-ban új iparengedélyt kért, s 1928-ban a Vörösmarty u. 14. sz. alatti üzletét átcserélte a Széchenyi u. 78. sz. bolthelyiségre. (Ekkori engedélyszáma: 4041/b. 1928. sz.). A helyi sajtóban már ezt az üzletet hirdeti a következő szöveggel: „Igazán jó és elsőrendű süteményt a Király-híd melletti Megay-cukrászdában vásároljon." A bérelt üzlet vezetője ekkor már legidősebb fia, Gusztáv. A ma is létező épületnek ebben az időben fele-fele arányban Halmos József né és gróf Haller József né a tulajdonosa. Az egyemeletes épület földszinti részén a Magyar-Francia Biztosítótársaság kirendeltsége, majd az Oroszlán Gyógyszertár működött. Itt kaptak helyet az 1920-as évek végén, a 30-as évek elején Megayék is. Az 1935/36-os miskolci cím- és névtár nevüket már nem említi, tehát a Megay cukrászda rövid története a Széchenyi u. 78. sz. alatt ezt megelőzően már lezárult. A Széchenyi u. 42. sz. sarokházról megmaradt a család tulajdonában egy fénykép. Ez 1936-38 között készülhetett. A ház az 1938/39-es címtárban, de a fotón látható felirat szerint is - földszinti üzlethelyiségeiben - Könyves Lajos divatkereskedőé. A mögötte lévő emeletes ház számozását már a Kálvin utca felől kapta, s ekkor 1. számmal jelölték. Cégtábláján a felirat: Frey-cukrászda. A fotó két vonatkozásban is fontos információkkal szolgál. Egyrészt már nyoma sincs a Megay cukrászdának, másrészt az egykori cukrászda közvetlen szomszédságában új cukrászda nyitotta meg kapuit, s ez a miskolci ún. Frey cukrászdák egyike. A ház a háború alatt, a Szinva hídjának felrobbantásakor megsérült. Nem is állították helyre. A Széchenyi-Kazinczy-Szemere utcák találkozása komoly gondokat okozott a városi forgalom, közlekedés lebonyolításában. Ezt megoldandó úgy került sor a „kiszélesítésre", hogy 1954/55-ben a Megay-házat, 1964-ben pedig a szemközti házat (amelyben utoljára Ofotért szaküzlet működött) lebontották (10. kép). A ház egykori területe része napjaink sétáló utcájának, bár a Megay-sarok fogalma a régi miskolciak ismereteiben mindmáig megmaradt. PIVA CARLÓ CUKRÁSZDÁI Piva Carló neve mindmáig ismerősen hangzik Miskolcon. Annál meglepőbb, hogy itteni működésével kapcsolatban alig-alig található levéltári, vagy más jellegű dokumentációs anyag. Munkásságának ismertetése így elsősorban visszaemlékezésekre épül. Tószegi András cukrászmester, aki egy évtizeddel fiatalabb nála, Miskolcra kerülésétől ismerte, dolgozott is vele, s Milánóban élő leszármazottaival jelenleg is tartja a kapcsolatot. Ismereteink így - áttételesen - Milánóból is származnak. Piva egykori cukrászdájában tanulóskodott Lapos György, aki jelenleg a Piva helyén működő Napsugár cukrászda vezetője. Visszaemlékezései nemcsak kiegészítik, hanem színesítik is történeti ismereteinket. Piva 1929-ben érkezett Miskolcra. Lakása a Szemere-Zöldfa utcák sarkán állott, szemben a mindszenti templommal. A városi címtár ekkor már Szent Imre herceg tér 2. szám alatt jelöli az emeletes házat. Ennek földszintjén volt az üzlet (tehát az első cukrászda), s pontosan előtte állt meg a villamos. (A Forgó-hidat követően ez volt az első villamosmegálló.) Piva apjának korábban Bécsben volt üzlete, s fia mellette volt tanuló, de egyben részvényes, társ is. Innen Kassára költöztek. Piva Carló itt nősült, felesége szlovák nő volt. „Amikor Piváék Miskolcra betelepültek, a cukrászat, de főleg a fagylaltkészítés még nem volt szakképesítéshez kötve, csak iparigazolványhoz. A fagylaltkészítés egyébként sem tartozott a cukrászathoz, szabad ipar volt. Miskolcon ekkor természetesen nemcsak ő volt olasz. Az olaszok közül hosszú ideig egyik sem készített cukrászsüteményt. Pivának is volt külön cukrásza. S bár ő volt a tulajdonos, saját üzletében 345