A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 30-31/1. (1993)

DOBROSSY István: A cukrászdák története, cukrászok és más „édes”-mesterségek Miskolcon

akkori főbírája lakta. Később a város tulajdonába került. 1793. k. Almásy József királyi tanácsos vette meg, aki lebontatta a korábbi földszintes épületet, s helyére egy emeletes, késő barokk stílusú házat építtetett. Ennek földszintjén, a kőkeretes kapubejáró mindkét oldalán egy-egy üzletet nyitottak. Az emeleten többszobás, az utcai front felé hatablakos lakóegyüttes jött létre. Az épületet a 19. század végén Ádler Károly városi mérnök tervei alapján kora eklektikussá „varázsolják", s ezt őrzi az 1960-as évekig, amikor a Dadányi-féle házzal együtt lebontják.

34 Ez volt tehát az a ház, ahol 1842-től üzemelt Miskolc „második" cukrászdája. A cukrászda működéséről meglehetősen gyér, hiányos adatokkal rendelkezünk. Csak „tájékozódási" adatként említhető, hogy 1871-ben a miskolci kiállításon ipari termékeivel Schweitzer Sámuel díjazásban részesült. 1876-ban megjelennek az egyéni cégek listáján. Szendrei János 1879-es adata arról szól, hogy „Schweitzer Samu czukrász üzlete előtt egy vasból készült csinos KIOSZK építése engedélyeztetett."

35 Ezt az adatot Szendreire hivatkozva később mások is átveszik,

36 holott téves olvasaton alapszik. 1894ben valami hasonlóról szerezhetünk ismereteket. Az Építészeti Hivatal anyagából tudjuk, hogy Czeizler Adolf kávés, miskolci lakos a Széchenyi utcán lévő kávéháza mellé szeretne egy olyan vasból készült kirakatot készíttetni, amely télen is megtartható, s üveglappal zárható. Kávéháza viszont másutt, az ún. Rácz-féle, s a Rótt E. M. tulajdonosok házai előtt, ill. a kettő között van.

37 Az 1895-ös címtár szerint Czeizler Adolf az akkori Széchenyi u. 22. számmal jelölt Lloyd kávéház vezetője, s mint ilyen, semmiképpen sem téveszthető össze a cukrász Schweitzerrel. A Borsod megyei Lapok 1885. 26. száma utal arra, hogy cukrászmesterünk részt vett egy kiállításon a fővárosban, s ott elismerésben részesült. Ezt követően a Címtár, a két cégbírósági adat, majd a korabeli sajtó utal a tulajdonos személyére, élettörténetére. Ismereteinket összegezve megállapíthatjuk, hogy a Schweitzer család az apa, az özvegy, majd az idősebb fiú cégbejegyzésével működtette a cukrászdát 1842 előttől 1904 végéig. A vállalkozásban a város második cukrászdáját kell tisztelnünk, s mindezt azért (is), mert egy-egy szórványos és téves adattól eltekintve létezéséről és folyamatos működéséről eddig nem voltak ismereteink. A MEGAY CUKRÁSZDA A Széchenyi és Szemere utcák találkozása, a mai ajándék-, a dohány- és virágbolt környéke a régi miskolciak ismeretében ma is „Megay-sarok". Az épület lebontása után (1954-1955, Horváth Béla), a betontalpon álló rendőrlámpa elhelyezését követően (1957-1958) rögződött, jelent meg a „villanyrendőr" fogalom, s bár az irányító lámpákból még több tucatot is el lehet helyezni, a fogalom továbbra is „tájékozódási pont"-ot jelöl. A névadó Megay Róbert a 19. század végén került Miskolcra, s leszármazottaitól 1988-ban került a megyei múzeum gyűjteményébe az a dokumentációs anyag, amely az eddigi ismereteinket kiegészíti, lehetőségét biztosítva a cukrászda történetének feltárására. Megay Róbert szülei apai ágon Gyulafehérvárról, anyai ágon Kiskarándról és Nagyváradról származtak. Az apa, Megay Gusztáv 1858-ban született, s felesége a brádi születésű Nánássy Amália volt. A házaspár Zalatnán telepedett le, s 11 gyerme34. Vö. KomáromyJ., 1972. 30-31. 35. Szendrei J., 1911. (IV.) 578. és 645. 36. Veres L., 1987. 8-9. 37. Borsod-Abaúj-Zemplén megyei Levéltár IV. 1914. 8107/1894. 338