A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 30-31/1. (1993)
DOBROSSY István: A cukrászdák története, cukrászok és más „édes”-mesterségek Miskolcon
Rábel cukrász cég állandó fogyasztóival, hogy átvettem az üzletet, és ugyanazon szellemben, de modernizált köntösben folytatom és iparkodom fejleszteni azt. Garanciát nyújt erre saját múltam is. 42 éve dolgozom a pályán, Budapesten Gerbeaudnál 20 évig és Károly király udvari cukrászatánál működtem, majd 10 évig Cegléden volt jónevű cukrászdám. Célom, hogy Miskolc város és vidéke közönségét is közmegelégedésre kiszolgáljam. Kérem a n. é. közönség bizalmát és szives pártfogását." 27 Rorárius mellett dolgozott Lövey József, aki 1946-ban vált ki, s alakított önálló üzletet a Széchenyi utca szemközti házában, a Széchenyi u. 8. sz. alatt. (Korábban itt lakott a történeteiről legendássá vált Pfligler doktor.) Mint egykori mesterére, Lövey úgy emlékezik vissza, hogy Rorárius már Miskolcra kerülésekor idős ember volt. Működésének volt egy időszaka, amikor ő vezette az üzletet, s ez volt ittlétének a nagy korszaka. Volt egy rövidebb időszak, amikor bérlőt fogadott egy Stibinger nevű cukrász személyében. (Stibinger László egyébként ismert mestere a szakmának, s amikor felmondta bérleti szerződését Roráriusnál, a Sötétkapu alatt alakított ki rövid ideig működő cukrászüzletet. Betegsége volt oka annak, hogy vállalkozásával véglegesen felhagyott.) Rorárius Gyula 1948-ban halt meg (síremléke a mindszenti temetőben található), de előtte átadta az üzletet unokaöccsének, Rorárius Lászlónak. 1947-től 1951-ig, az üzlet államosításáig ő vezette a cukrászdát. 28 (Rorárius László az államosítás után a Miskolci Vendéglátóipari Vállalathoz került, s viszonylag fiatalon, 58 éves korában halt meg.) Az államosítás idejével, körülményeivel kapcsolatban hiteles információt, ismereteket szolgáltatnak a Miskolc Város Tanácsa V. B. Begyűjtési és Kereskedelmi Osztályának iratai. Ebből az irategyüttesből tudhatjuk, hogy a miskolci cukrászdákon kívül (ezek száma öt volt) Új diósgyőrbői kettőt vett kezelésbe a további üzemeltetés biztosításával a Miskolci Vendéglátóipari Vállalat. Az új felügyelet egyben a korábbi elnevezések megváltoztatását is jelentette. A megtartott egységek egy nagyobb rendszeren belül számot kaptak. így lett a Roráriusból a miskolci 42. számú, vagy a Rácz Kálmánféle cukrászdából a miskolci 38. számú egység. 29 Az államosítás utáni felújítást 1952-re tervezték, de a szakvélemények és tervek csak 1954-re készültek el. A múzeumi szakvélemény a következőket fogalmazta meg: „A miskolci Széchenyi u. 3-5. sz. házaiban a Béke cukrászda átalakítási munkálatokat végez. Az 5. sz. alatti cukrászda első, utcai helyisége műemlékké van nyilvánítva. A vállalat most áttöri a két ház főfalát és a 3. sz. ház utcai helyiségeit csatolja a cukrászda bővítése miatt a műemléki cukrászdához." A belső átalakítási tervvel párhuzamosan új homlokzati tervek, elképzelések is készültek. A munkálatok során előkerült az épület eredeti ablak és ajtó kőkére te. Megtalálták az eredeti barokk kori kőlábazatot is. Égy 1971-ben készült fényképfelvétel jól mutatja, hogy az épület viszonylag teljes műemléki helyreállítása az 1950-es évek második felében megtörtént. A belső térkialakításhoz és a berendezéshez durván nyúltak, valójában nem a szakértő(k) javaslata valósult meg. (2-3. kép.) Ebbe az épületbe egy hónap alatt 2130 robbantólyukat fúrtak, s a több, mint fél tonna robbanószer 3 másodperc alatt romba döntötte mindazt, amit tulajdonosai két és fél évszázadon keresztül építettek és szépítettek. 27. Magyar Jövő, 1938. 269. szám, november 19. 28. A Rorárius család történetéhez ld. még: Magyar Kereskedelmi és Vendéglátóipari Múzeum Ltsz: 591-71., és Bujdos A., Déli Hírlap, 1986. 52. szám. 29. Borsod-Abaúj-Zemplén megyei Levéltár, XIII-110/a. 7174-31/7. 1951. 336