A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 30-31/1. (1993)

KILIÁN István: Szűcs Sámuelnek, Miskolc helytörténészének élete és naplója

Valószínűleg a hatvanas évek végén született meg benne az az elhatározás, hogy Miskolc XIX. századi történetét feldolgozza. Készülő munkájának impurumát a Herman Ottó Múzeum őrzi.

75 Élőbeszédben Szűcs igen tömören határozza meg célját... „elhatározám magamat jelen munka összveállítására, részint azért mivel, ez által szülőföldem iránti kegyeletem némi díját hiszem leróva lenni; részint azért, mivel tán közölhetek itt olly tárgyakat is, mellyek másnak figyelmét elkerülték volna. Tán az én jegyzeteimet is felhasználhatja majd, eggy avatottabb elme, Miskólcznak teljes történetírásához. Fájdalom!, hogy eddig nem találkozott még ollyan, ki ezen hiányt pótolná." A tanulmány több fejezetre oszlik. Az első fejezet 1780-tól 1825-ig tárgyalja Miskolc történetét. A másodikban eljut a szabadságharc bukásáig, a harmadikban pedig 1867-ig. Fejezetein belül a kronológia dönt. Különösképpen kitűnik ez a szabadságharc kora utáni események tárgyalásánál, ahol Szűcs éves bontásban tárgyalja a város történetét. Gyakorlatilag tehát ez a ki nem adott tanulmány is évenként vezetett krónika. Illetve értéke ugyanannyi, mint a naplóban egy-egy esztendő összefoglaló áttekintése. Röviden: Szűcs nem akart műfajt váltani, s történetírói kísérletében is megmaradt krónikásnak. Miskolc történetének megírása abban a korban valóban váratott még magára, alig telt el azonban néhány esztendő, s megszületett a város nagy ötkötetes történeti monográfiája. írója, Szendrei János pedig, ahogy ezt Szűcs remélte, valóban felhasználta krónikásunk publikációit, napi feljegyzéseit, történeti tanulmányát. Szűcs nélkül egészen bizonyosan szegényebb lett volna Szendrei monográfiája. 7. A Szűcs Sámuel-krónika történeti, irodalomtörténeti értéke Bevezetőnkben már elmondottuk, hogy a naplónak igen sok műfaj variánsa lehet. Talán egyetlenegy olyan műfaj sem létezik, amely ilyen tág határok között tudna mozogni, mint éppen a napló. Világirodalmi, magyar irodalmi élete ismert, s röviden érintettük is. Igen közeli rokonságban van a napló az itineráriummal, az omniáriummal. Valamivel távolabbi rokonai az emlékirat és az önéletírás. A reformkor szükségszerűen teremtette meg a magyar honoratiorban az igényt, hogy élete mindennapjait, a politikai csatározásokat, a heves tudományos vitákat, a nemzet sorsának jobbításáért való személyes és publikus küzdelmeket leírja. Szűcs írtunk róla - igen sokat olvas. Elsősorban a bontakozó magyar irodalom, a lassan-lassan kifejlődő közéletiség köti le. Minden érdekli, amivel - véleménye szerint a nemzet sorsát elő lehet segíteni, az irodalom, a politika, a védegylet, a kaszinó, az iparpártoló egyesület, a nemzeti sajtó ügye, a könyvtár, s ki tudja, hogy még mi. Naplója tanúsága szerint már egészen fiatal diákkorában olvassa Kisfaludy Sándor, Kisfaludy Károly, Fáy András műveit. Izgalommal tanulmányozza Széchenyi munkáit. Nem említi azonban Vörösmartyt, Jósikát, Bölöni Farkast. Az utóbbiakról öccse, Szűcs Miklós ír naplójában. S ha Miklós kézbe vette ezeknek a könyveit, bizonyos, hogy a vele egy osztályba járó Sámuel is elolvasta munkáit. A miskolci, a késmárki magyar társaság járatja a kor szépirodalmi és egyéb folyóiratait, s így a magyar irodalom legfrissebb termésével, a politikai élet legfrissebb híreivel kerül közvetlen kapcsolatba. Miklós saját bevallása szerint Kölcsey és Szemere írásai, naplójegyzetei késztették arra, hogy napi élményeit papírra vesse. Scripta manent. Miklós indulása tudatosabb, igényeit tekintve irodalmibb, s jobban felfedezhető benne a közlés vágya. Samu tizenhárom kötete azonban 75. A tervezetnek később tévesen adták ezt a címet: „Szűcs Sámuel naplója 1835-1866 évekből. Hozzátartozó vázlat 1785-től 1849-ig. Jegyzetek 1800-tól. Ltsz. 53.4390.21. 321