A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 30-31/1. (1993)

KILIÁN István: Szűcs Sámuelnek, Miskolc helytörténészének élete és naplója

lelete meg ösztönszerűen tiltakozik mindazon - az alsóbb társadalmi osztályok felől érkező - fenyegető megmozdulások vagy azok rémhírei ellen, amelyek élete során előfordultak. így izgatták a szabadságharc dicső napjaiban itt-ott előforduló veszélyesnek tűnő „kommunisztikus eszmék". Nem osztozik az 1882-ben a Kápolnán történt „felzúdulás", magyarul zendülés parasztjaival. Ennek kirobbanása miatt ugyan elmarasztalták az erélytelen jegyzőt, de sajnálkozás nélkül ír a zendülők ellen hozott megtorló intézkedésekről. (XI. 132., 149., 319., 429.) 1887-ben pedig Szalonnán történt a parasztok részéről valamiféle „közbiztosság elleni vétség", amelynek letörésére karhatalmat kellett kirendelni. (XII. 330.) A kápolnai és a szalonnai zendülés története ismeretlen, s így Szűcs adatai a magyar parasztmozgalom egy lehetségesen jelentős eseményére hívta fel akarva-akaratlan a figyelmet. Munkásmegmozdulásról, egy esetet kivéve, nem tud. Sajtóból olvassa az 1870. évi pesti nyomdászsztrájkot. (IX. 73.) Néhány munkásegylet alakulását azonban ismét csak véleménye nyilvánítása nélkül bejegyzi naplófüzetébe. 1878-ban a „munkás nép gyermekeinek megóvása végett" gyermekmenhelyet hoztak létre Miskolcon. (XI. 31.) 1879-ben alakult a miskolci iparos ifjúság egylete, s 1881-ben erre a célra városszerte gyűjtést rendeltek el. (XI. 31., 315., XII. 65.) íme tehát, gazdaság- és társadalomtörténeti adat alig található a naplóban. Számára a történelem események sora, csak politikatörténet és kultúrhistória, de ezt is csupán konstatálni tudja. Az ok-okozati összefüggést nem tudja, nem is igénye meglátni, hiszen kora történetírói megelégedtek a történelmi események puszta feltárásával, s soha nem keresték mögöttük a mozgatóerőket, a gazdasági társadalmi alapot. S amennyire szegényes ez a tizenhárom kötetes napló gazdaság- és társadalomtörténetben, annyira kiterjedt és körültekintő a politikatörténetben és a kultúrhistóriában. 2. A napló politikatörténeti adatai A fiatalemberben meglehetősen hamar kialakult a politikai élet iránti érzék, ennek ellenére politikussá sohasem vált. A szenvedélyes közéletiséget, a haza iránti kötelességének tartotta, s ezért mindent ebből az egy szemszögből vizsgált. A reformeszmék már egészen fiatal korában hatottak rá. Első hazafias élményeit, a haza szolgálatának tudatos szándékát iskolai évei alatt és a szülői házban tehette magáévá. A magyar társasággal először Eperjesen ismerkedett meg, ahová apja a német szó kedvéért íratta be. 1833ban Kalmár Lajos és Székács Jpzsef vezetésével alakult meg ebben az észak-magyarországi kisvárosban a magyar társaság. A haza iránti áldozatvállalás kötelességét itt tizennégy esztendős korában ismerhette meg. Olvasmányai hatása alatt majd ezután a miskolci nagydiákévek kiteljesítették benne ezt a szándékot. Miskolcon Regéczi Nagy Istvánnak köszönhette, hogy a haza fogalmával, a haza történetével megismerkedhetett.

52 Késmárkon már felfigyelhetett a nemesség hivalkodó címviselésére, a közélettől való rideg elzárkózására, s bizonyára érthetetlen volt mindez számára. Késmárki tapasztalatai összegezése alkalmával írja le: mennyire nevetséges, hogy az előkelők nobilis előnévvel különítik el magukat a köznemesektől. Életének erre a korai időszakára természetesen barátai is hatnak. Telegdy Pál, ez az igen tehetséges, de rendkívül korán 52. Regéczi Nagy István életét illetően vö. Szendrei: i. m. IV. 453. Sz. S.: I. 14., III. 55., IV. 76., 84., Sz. M.: I. 8 b), V. 61. Született 1808-ban Bényén. Miskolcon és Sárospatakon tanult. 1836-ban Vay Ábrahám ajánlatára a miskolci iskolában a syntaxisták tanára lett. 1848. április 9-én lemondott katedrájáról. Meghalt 1873. augusztus 28-án. Haláláig a miskolci takarékpénztár hivatalnoka volt. Vö. még: Kovács Gábor: i. m. 121. 309