A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 30-31/1. (1993)

KILIÁN István: Szűcs Sámuelnek, Miskolc helytörténészének élete és naplója

a folytonos önművelődést, nyelvekben, olvasmányokban, zenében, táncban, drámairodalomban, a színházban, s ennek a gazdag szellemi hagyatéknak egyik legkézzelfoghatóbb eredménye az a tizenháromkötetes napló, amely éppen dolgozatunk tárgya. Szűcs Sámuel életrajzának összefoglalásához több forrás áll rendelkezésünkre. Ezek közül természetesen legrészletezőbb maga a napló, amelyben azonban, mint alább majd ezt is látjuk, nem a szubjektív elemek dominálnak. Ebből a rendkívül terjedelmes írásból nagyon nehéz lenne az író életét summázni. A fiatalember 1843-ban életét alaposan összefoglalja.

8 Ez az önéletírás könnyíti feladatunkat. Miskolc monográfiájának írója, Szendrei János számtalan adatot kölcsönöz írónk publikált írásaiból, s mint valamennyi miskolci íróét, kutatóét, az ő életében is összefoglalja munkájában. Szinynyei írói lexikonában igen részletesen leírja Szűcs életrajzát, s mint kiderül, a miskolci és borsodi írók életrajzi adatait maga Szűcs Sámuel állította össze, s így bizonyára a saját életrajzát is ő írta meg Szinnyei könyve számára. Ennek az „önéletrajz"-nak egyik tisztázati példányát egyébként a Herman Ottó Múzeum őrzi, s nem különös, hogy ugyanez kerül szinte szó szerint 1889-ben a helyi sajtóban megjelent Szűcs Sámuelről szóló nekrológba.

9

1966-ban és 1972-ben pedig e sorok írója publikált naplójáról. így tehát életrajzának megírásához bőségesen rendelkezünk forrással. 1819. április 2-án született Miskolcon. Tanulmányait ugyanitt kezdi meg, alig néhány esztendővel később gondos szülei Eperjesre adják német szót tanulni. Egy esztendő után újból visszatért a miskolci református líceumba. 1839-ben Miklós öccsével együtt a késmárki iskolában szerzett alapvető jogi ismereteket. Még ugyanebben az évben a radikális nézetű neves Borsod megyei követ, Pálóczy László mellé került Pozsonyba, országgyűlési gyakorlatra. Iskolai évei sok kellemes és kellemetlen élményt szereztek számára. Mint naplójából olvashatjuk, a miskolci líceum pedagógiai módszere olyan avult volt, hogy még felnőtt korában is kellemetlenül emlékszik vissza ezekre az évekre. Gyalázatosan rossz volt az iskolai tananyag. Magyar történelemről, magyar irodalomról jóformán semmit sem hallottak. A tanítás egyetlen célravezető módszere az úgynevezett „hangoztató modor" volt, azaz a tanulóknak inkább szó szerint kellett megtanulniuk az anyagot, mintsem értelmileg felfogni. Baj volt az iskola nevelési módszerével is. A botrendszer az első osztálytól kezdve érvényben volt. A botozást a gyermekek még csak elviselték, a fájdalmas megaláztatás azonban számtalan kényes jelenetet idézett elő a fiatal preceptor és a kamasz diákok között. A tananyagból hiányzott a testnevelés is, emiatt is panaszkodik Szűcs Sámuel, hisz, mint alább láthatjuk majd, ez a meglehetősen gyenge fizikumú fiatalember a tervszerű mozgással fejleszthette volna nemcsak testi erejét, hanem ellenálló képességét is, s talán - ezt is a naplóíró említi meg - emiatt fellépése bátrabb lett volna, s elvesztette volna a rá annyira jellemző indokolatlan félszegséget. Eperjesi és késmárki évei sem jelentették számára a legkellemesebb élményeket. Mindhárom iskolában részt vett az iskolai magyar társaság munkájában. Miskolcon díjat is nyert egy önképzőköri munkájáért. S ez a ma már jellegtelennek, jelentéktelennek tűnő tény bekerült Szinnyei róla szóló cikkébe és a nekrológba is. Ezeket Szűcs maga fogalmazhatta valamikor a 80-as évek legelején, s ekkor ő már hatvanadik életévén túljutott, mégis jellemző, hogy az idős férfi élete, életműve fontos állomásának tartotta ezt az első „szárnypróbálgatást". Radikális vagy mérsékelten radikális, liberális nézeteit már itt az iskolában magába szív8. Sz. S. IV. 55-92. 9. Szendrei: im. IV. 43., 50,, 61., 66., 69., 70., 81., 226., 260., 273-275., 347., 349., 353., 551., 561., V. 43., 71., 104., 112., 125., 171., 181., 250., 263., 264., 359., 519., 601. Szinnyei: i.m.: XIII. 1187-1188. Önéletrajzát maga írja le HOM Helyt. Gy. 53. 43. 90. Életrajzi adatok. Vö. még: Kilián: 1966. Kilián: 1972 b.) 4-6. 295