A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 30-31/1. (1993)

CSAPLÁROS István: A magyar szabadságharc bukása és a januári lengyel felkelés kitörése között

:>>K>\\­12. kép. Franciszek Smolka (1810-1899) galí­ciai lengyel politikus, 1861. augusztusában a bé­csi államtanács ülésén másfél órás beszédben védte hazánk jogait. Jankó János rajza a Vasár­napi Újság 1861. 52. számában jelent meg. Ormódy Bertalan (1836-1869) költő, hírlapíró, akkor éppen biztosítási tisztviselő Czar­toryski herceg halálára című versével hódolt a lengyel politikus emlékének: „Reád tekintünk és szenvedő hazádra, / Dicsőült hős, balsorsunk közepett, / Reád, kinek ily szent és nagy jelszavad volt: / «Hon és szabadság mindenek felett». 106 A vers kétségkívül az emigrációban élt vezéregyéniséget ünnepli, de írásakor gondolhatott Ormódy, de a magyar olvasó is az Olaszországban hasonló szerepet betöltő Kossuth Lajosra és persze a hazai alkotmányharcra is. Utóbbira engednek következtetni egyes részletek, mint pl. „.. .vesznie a jognak nem lehet!" valamint: „Te a népnek félelmes nagy hábo­rúját: / a passív ellenállást rendezed", amelyekhez hasonlókat jelszóként annyit emle­gettek a korabeli Magyarországon. Egy hosszabb digressziót vált ki a magyar országgyűlés feloszlatása augusztus 22­én. Néhány nappal ezután a bécsi államtanácsban (Reichsrat) Franciszek Smolka (1810-1899), a liberális polgárság képviselője, galíciai képviselő másfél órás beszédben magyarázta és védte a magyar ügyet. Az osztrák kormány ugyanis miniszteri jelentést készített a magyarországi helyzettel kapcsolatos állásfoglalásáról. Smolka az augusztus 28-i ülésen hivatkozott arra, hogy 13 évvel azelőtt magyar küldöttség jelent meg Bécs­ben, nem fogadták, nem tárgyaltak vele, háború lett belőle. A magyar ügy olyan természetű, hogy azt a magyar államjog szerint csak a magyar képviselő-testületek 106. Czartoryski herceg halálára. Családi Kör 1861. VIII. 11. 32. sz. 501. 283

Next

/
Thumbnails
Contents