A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 30-31/1. (1993)

CSAPLÁROS István: A magyar szabadságharc bukása és a januári lengyel felkelés kitörése között

10. kép. Az 1861-ben Varsóban rendezett hazafias tüntetés 5 áldozatának temetése. Aleksander Lesser festménye után. A fényképet a lengyel hadsereg varsói múzeumában készítették. Varsó valamennyi templomában tartottak gyászmisét. A varsói zsidók azonnal és egyöntetűen a nemzeti ügy mellé álltak és Meisels főrabbi az elsők között írta alá a cárhoz intézett petíciót. Az áldozatok temetését március 2-ra tűzték ki.

88 Február 28-ról március l-re virradó éjjel az elesettek holttestét a Krakowskie Przemiescie utcában lévő Szent Kereszt templom főhajójában állították ki közszemlére. Március l-jén tartották a templomban a gyászmisét, amelyen részt vettek a protestáns lelkészek és a zsidó rabbik is. Másnap 10 órakor indult el a gyászmenet. A koporsókat az ifjúság a vállain vitte. Az ünnepélyes temetés a lengyelek és a zsidók közös hatalmas politikai egységmanifesztációjává vált. Meisels főrabbi egy csoportban haladt Fijalkowski hercegprímás érsekkel. A temető felé tartó menet kb. 150 ezer főre rúgott. Fijalkowski érsek országos gyászt rendelt el. Ugyanakkor elhatározták, hogy emlékművet állítanak fel az áldozatok emlékére. 1861. III. 27-én, a tragikus események évfordulóján, a bencés rendi templomban összegyűlt emlékezők, a liturgikus szövegbe ez alkalommal beszúrták a következő sort: „A muszkáktól ments meg uram minket!" Az április havi tüntetések azonban tragikusan végződtek. A Krakowskie Przedmiescien lévő Mária-szobornál a tömeg vallásos-hazafias énekeket intonált. Április 8-ára a helytartó véres megtorlást készített elő Varsó lakosságának, erről az előkészületről tudtak az orosz főtisztek is, és Peicker alezredes, nem akarván részt venni a lakosság lemészárlásában, főbe lőtte magát. A Szépművészeti Iskola agitátorai IV. 8-ra csak egy temetést terveztek és egy ünnepélyes aktust a lengyelek és zsidók 88. Uo. 56-57. 278