A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 30-31/1. (1993)

CSAPLÁROS István: A magyar szabadságharc bukása és a januári lengyel felkelés kitörése között

szavai: „Várja otthon két szép kis árvája -(...), szerelmes szép nője". „Héttoronynak egy sötét zugában / Török bálint üldögél magában: / Ifjú korát a vénség megszállja, / Megérleli és a halál levágja".

37 A lengyel királynét hűségesen szolgálni akaró Török Bálint a szultán ármányának esett áldozatul... Jelentősebb művészi szempontból is az /. Ulászló (Lengyelországban III. Ulászló, 1440-1444) korában játszódó Az egri leány című magyar-lengyel-cseh tárgyú balladáj a. Az Egerben mulatozó lengyeleket és magyarokat, cseh rablók támadják meg. A harcban elesik egy fiatal legény, László, a szeretett leány meg akarja bosszulni halálát, de ő is elesik a férfiakkal vívott egyenetlen harcban. A lengyelek és magyarok lóra pattannak, üldözik a menekülő cseheket, elfogják vezérüket, Telefet, aki „mélyre zárva / Bűnhődé meg az elmultat".

38 A lengyel-magyar barátságnak sikerült megörökítése a III. rész 2. versszaka: „Éljen Ulászló! Hunyadink is éljen! / Rá zene zendül, ropog a dob mélyen, / Rá zene zendül, kehely összecsendül; / Magyar és lengyel deli tánczra lendül". Arany János harmadik magyar-lengyel tárgyú balladája a Zács Klára. Ennek a balladának tragikus sorsú hősnőjét elcsábítja a lengyel származású királyasszony csendes tudtával a magyar királyi udvarban. Visegrádon tartózkodó akkor fiatal, később szerelmi ügyeiről is ismert Nagy Kázmér. Amikor Klára elpanaszolja atyjának, Feliciánnak az őt ért sérelmet, Zách Felicián karddal tör rá a királyi családra, mire a király, Károly Róbert emberei levágják a dühöngő apát és az egész Zách-nemzetséget kiirtják.

39 Utolsó versszakát újfent idéznem kell, komoly figyelmeztetés volt ez a korabeli magyar néphez, az úgynevezett Bach-korszakban: „Rossz időket érünk, / Rossz csillagok járnak: / Isten óvja meg csapástól / Mi magyar hazánkat!"

393 Két nagy költő halála Az Aranytól említett egyik csapás volt a magyar nemzet számára vezérköltőjének, Vörösmarty Mihálynak halála 1855. november 19-én. A krími háborúról, az ahhoz fűzött reményekről ő írta utolsó verseként a legnagyobb költeményt, A vén cigányt. Vörösmarty szól ebben a versben a háború vélt okáról: „Háború van most a nagy világban, / Isten sírja reszket a szent honban". A költemény végén hirdeti várva várt változást: „Lesz még egyszer ünnep a világon; / Majd ha elfárad a vész haragja, / S a viszály elvérzik a csatákon".

40 Vörösmarty Mihály, a nagy magyar polonofil költő, a szabadságharc bukása után, borult elmével, e versével búcsúzik el a világtól. Nagy kortársát, a lengyel légiót szervező Adam Mickiewiczet egy héttel később, 1855. november 26-án ragadta el a halál Konstantinápolyban, valószínűleg kolerában. Magyarországon A lengyel nemzet és 37. Délibáb. Nemzeti Színházi Lap. 1853.

1. 30. Modernebb illusztrációját Csiky Gyula készítette, ld. Arany János Balladái 1948. 49. A költemény illusztrációját az Arany János-albumba Lotz Károly készítette. 38. Uo. 1853. XI. 27. 22. sz. Lengyel fordítása a Kochman twój kraj c. antológiában 110-116. Művészi illusztrációit Zichy Mihály rajzolta. 39. Magyar Nép Könyve 1855. II. köt. 5-6. füzet 253-256. A balladát maga a költő zenésítette meg, ld. Bartalus J.: Arany János dalai 1884. A szépművészetben Orlai Petrich Soma örökítette meg 1855-ben. László Fülöp is megfestette az atyja lábai elé boruló, elcsábított Klárát. V. ö. Soltészné Szilárd Kató: Arany János a magyar képzőművészet tükrében. Bp. Szemle 1935. 236. köt. 39a. 1857-ben ír majd Arany egy tisztán Magyarországra vonatk. balladát, amely nyomtatásban való megjelenésekor 1863-ban már lengyel értelmet nyert. 40. Pesti Napló 1855. VI. 28. 268