A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 30-31/1. (1993)

CSAPLÁROS István: A magyar szabadságharc bukása és a januári lengyel felkelés kitörése között

A MAGYAR SZABADSÁGHARC BUKÁSA ÉS A JANUÁRI LENGYEL FELKELÉS KITÖRÉSE KÖZÖTT CSAPLÁROS ISTVÁN Andrásfalvy Bertalannak Ezernyolcszáznegyvenkilenc őszén Jazet francia grafikus és metszőművész párizsi üzletének kirakatában új, időszerűnek látszó metszet jelent meg „HONGRIE 1849" aláírással. A rajzon ugyanaz a téma, egy égő város előterében egy csatát és hazát vesztett hős áll, akit Léon Cogniet 18 esztendővel előbb rajzolt, és amely 1831 őszén még Prága 1831 aláírással került üzleti forgalomba. Az ügyes üzletember megérezhette az analógiát, vagy pedig csak az 1831-ből megmaradt példányait akarta értékesíteni új, időszerű felírással, ma már nehezen állapítható meg, de az akkori közönség igényeinek eleget tett, amikor Cogniet művét újra kiadta. Az analógia esete, az azonosság esete vitathatatlan.

1 Ha egy külföldi grafikusművész és üzletember élt az analógiával, mennyire inkább élhetett az analógia annak a magyar közvéleménynek tudatában, amely két évtizeden át oly gyakran emlékezett vissza a lengyel nemzet hősies szabadságküzdelmére és tragikus bukására. 1848-49-ben Magyarországon ismétlődött meg szinte mindaz, ami 183031-ben a Lengyel Királyságban lezajlott. Néhány példával igazolom az analógia átérzését, meglétét a kortársaknál. Dégh Linda etnográfus feljegyezte egy Magyarországon is divatos lengyel dal aktualizált változatát: „Búsul a magyar hona állapotján, I Ami vele történt Világos váránál / Elveszett a csata, oda a szabadság, / Mert alatta fogva búsul a magyarság."

2 Aktualizálódik a „Jeszcze Polska" is az új viszonyok között. A bujdosó Sárosi Gyula 1851-ben találkozik Zalár Józseffel, aki tájékoztatja őt több magyar íróval való találkozásáról, akik teljesen reménytelennek látták Magyarország új helyzetét. Sárosi állásfoglalás helyett csendesen dúdolta a következő sorokat: „Nincs még oda Magyarország, I Sorsa él bennünk, / A hatalmát visszaszerzi / Győztes fegyverünk; / Kossuth a mi vezérünk..."

3 De idézhető Bajza József Apotheosisának néhány strófája is: „Csatájok a védelmezett / Népjog csatája volt, / Melyet szent eskü, szent kötés / Ellen zsarnok tiport" vagy „E porba omlott szép haza / Fel fog születni még, / Van bíró a felhők felett, / Ali a villamos ég".

4 Két magyar „honfi", Benkő (Kertbeny Károly) és Vasfi (Eisler Mór) „a magyar nemzet nagy napjai emlékére" kiadott Hangok a múltból című, az 1848-1849. évek verseiből összeállított antológiájában ismét érződik a két nép sorsa közti párhuzam. 1. León Cogniet: Hongrie 1849. Az eredeti a szerző tulajdonában. 2. Dégh Linda: A magyar szabadságharc költészete. Bp. 1952. 102., 184. A többi változatot ld. e. kötet XXVI. fejezetében. 3. Zalár József: Sárosi Gyula bujdosása Heves megyében. Sárosi Album 1889. 106. Ld. még Sárosi: Kisebb költeményei. Bp. 1954. 211., 495. 4. Ezt az analógiát viszont a cenzúra érezte meg, és Bajza verseinek 1851. évi kiadásából irgalmatlanul törölte. 257