A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 30-31/1. (1993)

OROSZ György: „Add nekik a te szent nevedet”. Zarándok-énekesek és énekes vándorkoldusok a Kijevi Ruszban

A kolostorokban rendezett lakomázgatások oka lehetett továbbá az is, hogy a Kijevi Ruszban a mongol hódítás előtti időkben az „igazi kolostorok" túlnyomó részét nem szerzetesek hozták létre saját maguk számára, hanem fejedelmek építtették. Ezekkel a kolostorokkal úgy rendelkeztek, mint a saját tulajdonukkal, s azzal a céllal alapították őket, hogy a fejedelemért és annak családjáért imádkozzanak bennük - mutat rá Golubinskij." Az uralkodó osztály képviselői, amennyiben püspöki vagy érseki rangra törekedtek, ezekbe az „igazi kolostorokba" vonultak be szerzetesnek,

100 nem pedig a templomkertekben létrejött szerzetesi telepekre. Ezek a gazdag, előkelő emberek a kolostorokban megtarthatták pénzüket, értékeiket. Ott találjuk a lakomázok tarka seregében az egykori pogány kultikus szertartások igen fontos szereplőit: a skomorochokat. Az ének, а zene és a tánc mint az istenekkel és az elhunyt ősökkel való kapcsolattartás módjai, az áldozatbemutatás és az azt követő fékeveszett lakmározások elengedhetetlen kísérő jelenségei voltak. A szórakoztatás a skomorochoknak jutott feladatul.

101 Tevékenységi körük nagyon változatos képet mutat, hiszen voltak közöttük: énekesek, zenészek, táncosok, tréfacsinálók, komédiások, zsonglőrök, állatidomárok, medvetáncoltatók, maszkosok, bábosok.

102 Személyükben a keresztény hitre térést követően hosszú évszázadokon át a pogány múlt kísértett. Az egyház - mint ahogyan erre az őket ostorozó és elítélő nagyszámú intelemből és leleplező írásból következtethetnénk - igen szívós és állhatatos küzdelmet folytatott a skomoroch-jelenség ellen. Hogy az egyház harca a skomorochok ellen mennyire volt „állhatatos" és „sikeres", két dologból is lemérhetjük. Ezek a vándorló életmódot folytató szórakoztató emberek megjelentek a kolostorokban rendezett lakomákon is,

103 és az ellenük irányuló kitartó egyházi harc ellenére a jelenség az orosz társadalomban a XVII. század közepéig fennmaradt.

104 Ott ülnek a lakomákon az „állami keresztelő" utáni éra kulcsemberei is: a papok és a szerzetesek. Gyakran és sokak által említett példa a barlangkolostori Feodoszij (XI. sz.) viszonyulása a lakomákhoz és a skomorochokhoz. A Kijevi Barlangkolostor apátja - tudatja a legendája -, elment egyszer Szvjatoszlav Jaroszlavics nagyfejedelemhez, és látta, hogy a palotában, ahol a fejedelem tartózkodott, szokás szerint mulatózok népes serege volt, énekesekkel és zenészekkel egyetemben. A jámbor Feodoszij leült az asztal végénél, fejét lehorgasztotta, majd ezt kérdezte a fejedelemtől: „...így lesz ez a túlvilágon is?" A fejedelem elérzékenyült, könnyekig meghatódott, majd csendet parancsolt a zenészeknek. Ettől kezdve a fejedelem mindig felfüggeszttette a zenélést, amikor tudomást szerzett róla, hogy Feodoszij udvarába érkezett.

105 Feodoszij a legszigorúbb szerzetesi fogadalmat tette le. Világfelfogása kimondottan eszkatológikus volt. Szemét állandóan a túlvilágra irányította, tudatát az utolsó ítélet foglalkoztatta, ő volt kortársai számára a követendő példakép, de példáját aligha követhették sokan. Még szerzetestársai közül sem. A keresztség által új életet kezdett kijevi oroszok telve voltak reménnyel és feltétlen bizalommal a befogadott krisztusi tanok iránt, ők Krisztus elkövetkező földi országában hittek - mutat rá Aničkov -, mindazokban a sikerekben 99. i. m. VI/558.,561.,567. 100. i. m. VI/561. 101. M£i/0r0vs/u;M.:Russkoejazyčestvo. Sankt-Peterburg, 1875. 101-102.; Grékov B. D.-Artamonov M. I. (szerk.): Istorija kuľtury Drevnej Rusi. Domongoľskij period. Tom II. Obščestvennyj stroj i duchovnaja kuľtura. Moskva-Leningrad, 1948. 501. 102. Gaľkovskij i. m. 314-316.; Famincyn S. A.: Skomorochi na Rusi. Sankt-Peterburg, 1889. 6-132. 103. Nikoľskiji, m. 125. 104. Famincyn i. m. 188., 190. 105. Gaľkovskij i. m. 314.; Aničkov i. m. 219-220. 251