A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 30-31/1. (1993)

OROSZ György: „Add nekik a te szent nevedet”. Zarándok-énekesek és énekes vándorkoldusok a Kijevi Ruszban

kolostorban. Afanaszij nevű egyik testvér, aki szent és Istennek tetsző életet élt, hosszú betegeskedés után meghalt... És a megboldogult egész nap temetetlenül maradt: nagyon szegény volt, nem volt semmije e világon, és ezért mindenki lenézte. A gazdagoknak igyekszik mindenki szolgálni mind életükben, mind halálukkor, hogy valamit örökölhessenek. "

55 Golubinskij kifejti továbbá, hogy számos szerzetes élt a kolostorok falain kívül a gazdag világiak házatáján, így keresve megélhetést, illetve igen sokan nyakukba vették a világot, és a lelki nyugalmukat biztosítani akaró keresztények alamizsnáiból tartották fenn magukat. Golubinskij a keresztény hitre tért Oroszország első évszázadainak orosz szerzetesei között nagyszámú álszerzetest feltételez, akik a beöltözéstől könnyű és biztos megélhetést reméltek.

56 A korkép azonban nem kétségbeejtő. Tudomásul kell venni, hogy a kereszténység orosz földön még csak az első lépéseket teszi. Egy-egy lépésen mindazonáltal ötven-száz évet kell érteni. Mind az egyházi rendben, mind a világiak között voltak fáklyavivők, akik őrizték a krisztusi fényt. A régi rendszert az „új emberek", a „régi emberekből" lett új keresztények „leváltották". Ezek az „új emberek" tudati meghatározottságuk és életmódjuk folytán ezernyi szállal kötődtek a múlthoz, de egyúttal ők voltak a jövő, a belső, azaz a lelki kereszténység letéteményesei. A rendszer minőségi megváltoztatása pedig majd az új szellemiségben felnövekvő generációk feladata lett. A középkori Európa útjait különféle vándorok rótták. S nemcsak zarándokok, hanem hivatásos vándormulattatók, mutatványosok is - írja Bürke.

57 Az oroszországi szórakoztatóipar képviselőjének a neve: skomoroch. De maradjunk egyelőre a zarándokmozgalomnál. Már a Kijevi Rusz korai időszakában megindult az emberek áradata a szent helyek felé. A zarándoklatokon szerzett tapasztalatokat, élményeket és látottakat útleírásokban, zarándoknaplókban rögzítették. Prokof'jev adatai szerint a XIIXVII. századi orosz irodalomban hetven különböző útleírást tartanak számon, s ezek közül mintegy ötven eredeti alkotás, a többi pedig legendaszerű apokrifírás.

58 Figyelmet érdemel az az apokrif elbeszélés, amely arról tudósít, hogyan zarándokolt el Ioann novgorodi metropolita az ördög hátán Jeruzsálembe.

59 Lássunk most néhányat a leghíresebb orosz zarándokok közül. Antonyij szerzetes, a Kijevi Barlangkolostor későbbi alapítója és apátja még fiatal éveiben ellátogatott Cargradba (Konstantinápoly). Az Athosz-hegy egyik kolostorában szerzeteskedett, visszatért Kijevbe, majd 1051-ben újra elment az Athosz-hegyre, ahol két évig tartózkodott.

60 Az eunuch Jefrem szerzetes a XI. század második felében járt Cargradban.

61 Danyiil apát, a híres zarándokkönyv szerzője, a XII. század első felében (1104-1106) indult útnak Jeruzsálembe, ahol tizenhat hónapot töltött el.

62 Jevfroszinyija szerzetesnő Polock városából indult el zarándokúira - Cargrad érintésével - Jeruzsálembe, és ott is fejezte be életét 1173-ban.

63 A név szerint ismert híres - nyilván előkelő származású - zarándokok nevét lehetne még tovább sorolni. De lássuk most a névtelen tömegeket. Romanov szerint az egyházi 55. i. m. 40. 56. Golubinskij i. m. VI/559-561., 644., 658-659. 57. Bürke P.: A népi kultúra a kora újkori Európában. Budapest, 1991. 118., 122. 58. Prokofjev N. L: Russkie chozdenija XII-XV vv. V. kn.: Literatura Drevnej Rusi i XVIII. v. Moskva, 1970. 5. 59. i. m. 9. 60. i. m. 6.; Golubinskij i. m. VIII/875.; Kievo-Pecerskij Paterik i. m. 2. 61. Golubinskij i. m. VI/583.; Prokofjev i. m. 6. 62. Golubinskij i. m. VIII/875.; Prokofjev i. m. 28. 63. Golubinskij i. m. VI/599-600., VIII/875. 244