A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 30-31/1. (1993)
OROSZ György: „Add nekik a te szent nevedet”. Zarándok-énekesek és énekes vándorkoldusok a Kijevi Ruszban
maradványai, ezen költészet legutolsó fejlődési szakaszának termékei. 21 Fejlődésük végső szakaszában az egykori mitologikus költészet énekei, miután összeolvadtak bennük a pogány és a keresztény elvek, már új formában jelentkeztek, s ettől az időtől kezdve a duchovný e stichi (egyházi népénekek) néven ismeretesek. 22 Fedotov azon a véleményen van, hogy az énekek a XV-XVL században nyerték el mai, vagy az ahhoz igen közel álló megformáltságukat. 23 Szavaiból nem derül ki, hogy a népénekek szövegének vagy dallamának megformáltságáról beszél-e Preobraženskij szerint is léteztek már a XVI. századi Oroszországban egyházi népénekek, de ezek a népénekek korántsem lüktettek annyira a vallásos érzülettől, illetve az orosz egyházi énekekre jellemző „znamennij" énekstílusban adták elő őket. 24 Az orosz egyházi népénekek legősibb rétegében kifejezésre jutó vallásos tudatformát nem tekinthetjük a széles néptömegek általános tulajdonának, de még a népénekeket előadó mai, a paraszti közegből kikerülő énekesekének sem. A népénekek „nép" szava - hívja fel rá a figyelmet Fedotov -, ennek megfelelően pontosítást igényel. 25 Az óorosz időkben egyházi joghatóság alá tartozó ezen énekesek 26 vagy literátus emberek voltak, vagy ha mégsem tudtak volna írni és olvasni, az egyházi irodalomban hallás után többé-kevésbé járatosak lehettek. Bármennyire nyilvánvaló és meglepő a keresztény tanrendszer számos elemének elferdítése a népénekekben, a keresztény vallás ismeretének szintje a néptömegekben sokkal alacsonyabb volt, mint az egyházi világgal egykoron szoros érintkezésben álló „népi" énekeseké. 27 Ha tehát az egyházi népénekekkel kapcsolatban néphitről beszélünk, akkor nem a mezőgazdasággal foglalkozó falusi lakosság vallásos tudatformáját, hanem az énekek hajdani, az óorosz korszakban élt szerzőinek, előadóinak nézetrendszerét látom visszatükröződni bennük. Ezért az orosz egyházi népénekek nem szolgálnak az agrármágia talaján létrejött vallási szinkretizmus (igen elterjedt, de nem helyes elnevezéssel: a „népi kettős hit") rekonstruálásának forrásául. Az előbbiekben már utaltam rá, hogy az egyházi irodalomnak milyen típusú-műfajú alkotásaiból építkeztek tartalmilag az orosz egyházi népénekek, amelyek az írásbeliség és a folklór határos műfajának mondhatók. A kölcsönzés az egyházi irodalomból minden bizonnyal hallás után történt, aminek a kézenfekvő oka az orosz társadalom nagyfokú analfabetizmusa volt, s ebből a szempontból a papok sem képeztek kivételt. A hallás útján átvett-megtanult anyag természetesen folklorizálódott. Erdélyi Zsuzsanna az archaikus népi imádságokkal kapcsolatban rámutatott (és megállapításai az orosz egyházi népénekekre is vonatkoztathatók), hogy az élőszavas irodalomban két vonulat figyelhető meg: a népköltészet elsődleges oralitása mellett létezik egy másodlagos oralitás is. Ez utóbbi az írott irodalom köznépi vonulata: az „íratlan költészet-irodalom", mely élőszóban terjed - az írástudatlanok sajátja. Az írott irodalom és a kettős jellegű oralitás egymással bonyolult kölcsönhatásban állnak. 28 Magunk is megemlítettük már, hogy milyen nehéz az orosz egyházi népénekek különböző tartalmi vonulatait teljes bizonyossággal elkülöníteni egymástól. Ezek az énekek ugyanis bonyolult és 21. Aničkov Je. V.: Jazyčestvo i Drevnjaja Rus'. Sankt-Peterburg, 1914. 218. 22. Varencov i. m. 3-5. 23. Fedotov i. m. 6. 24. Preobraženskij A. V.: Kuľtovaja muzyka v Rossii. Leningrad, 1924. 49. 25. Fedotov i. m. 140-141. 26. Európa nyugati részén már a Karoling-korszaktól kezdve (VIII. sz.) kialakult a zarándokok jogi védelme. (Lásd: Sigal P. A.: Isten vándorai. Budapest, 1989. 57-61.) 27. Fedotov i. m. 8-9. 28. Erdélyi Zs.: Az archaikus népi imádságzáradékok történeti kérdései. In: Boldogasszony ága. Tanulmányok a népi vallásosság köréből (Szerk.: Erdélyi Zs.). Budapest, 1991. 54-55. 239
