A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 30-31/1. (1993)

FARAGÓ Tamás: Városi halandóság Magyarországon a 18–20. században

A városi népmozgalom egyenlege Magyarországon a 17-19. században 5. táblázat Természetes A krízisévek Évkor növekedés csökkenés aránya (%) Békéscsaba a) A 1728-1741 12 2 14,3 B 1742-1829 74 .14 15,9b) C 1830-1873 35 9 20,5 Hajdúszoboszló a) A 1724-1741 15 3 16,7 B 1742-1829 82 6 5,7 C 1830-1873 35 9 20,5 Miskolc c) B 1781-1829 d) 30 19 38,8 C 1830-1873 25 19 43,2 Sopron e) A 1676-1742 51 16 23,9 B 1743-1829 10 6 37,5 b) C 1830-1873 34 10 22,7 Nagyszeben e) A 1651-1700 22 7 24,1b) A pestises időszak B pestis- és kolerajárvány-mentes évek C kolerajárványok időszaka a) „paraszt város" b) az adatok nem folyamatosak c) gyorsan fejlődő város d) 1827-ig csak reformátusok adatai e) „régi város" Források: Dávid 1975, Házi 1966, Herbert 1901, Klinger 1969, 1972-1984, Marjalaki 1930. éri el a harminc évet az 1820-as években, illetőleg az újszülöttek 50-60 százaléka még 10 éves korának elérése előtt meghal. Hogy ennek ellenére van természetes szaporulat e településeken az annak köszönhető, hogy termékenységi mutatóik még a halandóságénál is magasabbak. A magyarországi nagyvárosok teljes termékenységi arányszáma a 19. század első feléből származó adatok alapján meghaladja a falvakét (6. tábla) és semmi jelét nem mutatja a születéskorlátozásnak (Hablicsek 1991.). Bár mind a termékenység, mind a halandóság a 19. század második felében csökkenésnek indul, a két népmozgalmi jelenség viszonya kevéssé módosul. Ha mégis változik, akkor egyenlege inkább a természetes népességszaporulat növekedésének irányába tolódik el. Mindennek eredménye úgy mutatkozik meg, hogy a városi népesség összességében közel 90 százalékos 1869-1910 közötti növekedése körülbelül felerészben a természetes szaporulat eredménye, és csak a másik fele írható a falusiak 188