A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 30-31/1. (1993)

TAKÁCS Péter–UDVARI István: Adalékok a Szepes megyei vásárok és a vásározó Szepes megyeiek 18. század végi történetéhez

árucsere. Részben ez, részben a természeti feltételek is okozták, hogy Szepes megyében olyan sok volt a vásározó hely. A két szabad királyi városban, a 16 szepesi városban tartottak heti vagy országos vásárokat. A megyén belüli „sokadalmak" mellett rendszeresen látogatták a szepesiek más vármegyék vásározó helységeit is, 10-15 mérföldre, olykor még messzebbre is elszekerezve áruikkal, portékájukkal. Az 1770-es évek előtt rendszeresen „átjártak" Lengyelországba is. Bár ez a szokásuk Lengyelország felosztása után „kopóban" volt, de nem szűnt meg. Maguk az úrbéres lakosok vallottak erről. E vázlat keretei között nincs lehetőségünk arra, hogy Szepes megye kereskedelmét egészében feltárjuk. Ez nem is áll szándékunkban. Csupán azt vizsgáljuk - a Mária Terézia korabeli úrbérrendezés forrásanyagát, főleg a paraszti vallomásokat, a kilenc kérdőpontra adott válaszokat elemezve

4 -, hogy az úrbéres lakosság miként kapcsolódott be a termékcsere-forgalomba, életmódjában hely és szerep illette meg a „kupeckedést", vásározást. Hol, merre vásároztak a lakosok.

5 Az első, amit e vizsgálódás eredményeként megállapíthattunk, hogy Szepes megyének nem alakult ki olyan vásározási centruma, ahová a falvak többségéből eljártak volna adni-venni a lakosok. Ennek a természeti viszonyok, a hegyvidékes táj is oka volt. A másik okát éppen a fölöttébb sok vásározó helyben kell keresnünk. A Mária Terézia-féle úrbérrendezés forrásanyaga 154 településről maradt meg Szepes megyében. E 154 település lakói mintegy 28-30 helyet említenek, ahol rendszeresen vásároznak, vagy olyan céllal - például sószállítás - megfordulnak, mely összekapcsolható a kereskedelemmel, adásvétellel. Mivel a vásározó helyek sokasága és a természeti viszonyok egyformán gátolták, hogy egyetlen fontos vásározó centrum kialakuljon, egy-egy megyei belső vásározó helyet viszonylag kevés faluból kerestek meg, bár a vásározó helyek rangsora így is érzékelhető. A legfrekventáltabb hely Késmárk. E szabad királyi város sokadalmait 56 település lakói látogatták több-kevesebb rendszerességgel. Késmárkot követte népszerűségben Szepesváralja, ahová 45 településről jártak a lakosok saját vallomásuk szerint adni-venni. A harmadik hellyel Igló dicsekedhet. Vásárait 36 faluban tartották számon Lőcsének meg kellett elégednie a negyedik hellyel, s harminc településsel. Mindjárt a 4. A Mária Terézia-féle úrbérrendezés anyagának Szepes megyére vonatkozó adatait a Magyar Országos Levéltár Helytartótanácsi Levéltára őrzi. Az anyag mikrofilmen kutatható. Szepes megye 19 ruszin falvának úrbérrendezési anyagát kiadta: Udvari István: A Mária Terézia-féle úrbérrendezés szlovák nyelvű dokumentumai (Szepességi ruszin falvak népélete Mária Terézia korában - Slovenské dokumenty urbárskej regulácie Mária Terézie. Éivot ludu v rusínskych obciach na Spisi v dobé panovania Márie Terézie) Vasvári Pál Társaság Füzetei 4. Nyíregyháza, 1991. 27-202. Vö. még. 313-326. 5. Eddig a paraszti lakosság vásározási szokásait megvizsgáltuk Zemplén, Torna, Bereg, Esztergom, Gömör, Abaúj és Szabolcs, Nógrád megyékben. Lásd: Takács-Udvari: Adalékok a 18. századi zempléni vásárok és a vásározó zempléni lakosok történetéhez. In: Herman Ottó Múzeum Évkönyve, XXVI. 1989. Szerk.: Szabadfalvi József-Viga Gyula. 359-381.; Uők: Adalékok Torna vármegye vásárai és a vásározó Torna megyeiek 18. századi történetéhez. Uo. 26. Miskolc, 1989. 54—60.; Uők: Adalékok Bereg vármegye vásárai és a beregi vásározók 18. század végi történetéhez. In: Emlékkönyv Hársfalvi Péter születésének hatvanadik évfordulójára. Szerk.: Cservenyák László, Nyíregyháza, 1989. 88-111.; Uők: Vásározási szokások Esztergom vármegyében 1768-ban. Honismeret XVIII. (1990). 4. sz. 22-26. Uők: Adalékok Abaúj vármegye 18. század végi vásáraihoz és az Abaúj megyei lakosság vásározási szokásaihoz. Herman Ottó Múzeum évkönyve, XXVIII. (1991); Uők: Adalékok Gömör megye lakóinak vásározási szokásaihoz és a gömöri vásárok 18. század végi történetéhez. Herman Ottó Múzeum Évkönyve XVIII. (1991); Uők: Nógrád megye XVIII. század végi vásárai és a Nógrád megyei adózók vásározási szokásai. Honismeret 1991. 6. sz. 64-74. Lásd még: Takács Péter: Adalékok a 18. századi szabolcsi vásárok és a vásározó szabolcsiak történetéhez. Fólia Historica et Ethnographica II. Nyírbátor, 1988. 105-121. 172