A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 30-31/1. (1993)

T.NÉMETH Annamária–NÉMETH Gábor: A szikszói református egyház úrasztali edényei

11. kép. Szarka János által adományozott ónkanna, 1691. (Kassai mester) 12. kép. Ónkanna, 1691. (Kassai mester) A nagyméretű és gondosan díszített ónkannán nem található mesterjegy, de stílusa és a többi fennmaradt szikszói ónkannához való kötődése révén mindenképpen felvidéki, kassai vagy eperjesi mester művének tekinthető. Az 1695-ben 12. tételként említett „szárnyas" lábú (valószínűleg szárnyas angyalfejeken álló) ónkanna és a Liptai Miklósné „conferálta" karcsú testű keresztelőkanna (13. tétel) ma már nincsenek meg. A sorrend szerint következő két kanna viszont ma is a helyén található. A Szarka János „kiváltotta" (14.) és a kisebb méretű, de vele megegyező formájú, egyiccés „széles talpúként" jellemzett (15. tétel) ónkannák a felsőmagyarországi, főleg kassai ónművesek jellegzetes korabeli kannatípusát képviselik. Mindkettő egyenes palástú, hengeres testű, ívesen kidudorodó talpú. Jellegzetes a palást aljától valamivel feljebb körbefutó domború gyűrű és a mindkettőn azonos formájú, kissé barokkos, stilizált levélszerű elemekből kialakított billentő és az ugyancsak domborműves toboz alakú fedélgomb.

57 A két kanna esetében nemcsak egy jellegzetes kassai típusról, hanem ugyanannak a - mesterjegyében pajzsra helyezett szőlőfürtöt használó - kassai kannagyártó mesternek két művéről van szó.

58 A városjegy és a mesterjegy mindkét kannának a fülén található. Palástjukat szintén késő reneszánsz virágindák borítják. A feliratok is azonos módon, egymás felé helyezett, egy kisebb 57. Szarka János kannájának mag.: 34 cm, a kisebb kanna talpa horpadozott, fedélgombja letörött, billentője meghajlott, mag.: 24 cm. (Restaurálva.) 58. Németh: Ónművesség 176-179., 184. Hasonló szőlőfürtös mesterjegyet közöl M W monogrammal (Witko Mihály) a XVII. század második feléből Kassáról: Eva Toranová: Cinarstvo na Slovensku. Bratislava, 1980. 163. 161