A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 30-31/1. (1993)

T.NÉMETH Annamária–NÉMETH Gábor: A szikszói református egyház úrasztali edényei

9. kép. Ezüst tölcséres pohár, 10. kép. A szikszói csizmadiacéh által XVI-XVII. század adományozott ónkanna, 1691. rációban teljes gazdagságában bontakozik ki a magyarországi késő reneszánsz motívumkincs: ötszirmú virágok, tulipánok, rózsák, gránátalmavirágok és körponccal beütött szőlőfürtök. A felső mező közepén levélkoszorúval övezve vésett felirat: „SIKS. REFORMATA / ECC: H. O. KANNA ISTVÁN / DIEAK: PAP. IST: N: E: HÁZI / BAN: EpItEtEK". Az alatta lévő mezőben babérkoszorúval övezve: „CIZ: CE: VEttE /1691." Az évszám két-két száma közé csizmadiaszerszám, ún. bicskia került. A céh 1666-os pecsétnyomójának lenyomatán szintén ebben az elrendezésben került a dátum számai közé az ismert csizmadiaszerszám, de itt a mesterség más kellékei is megjelennek (musta, csizma) szintén indák közé foglalva.

55 A feliratban szereplő két név - István diák, tehát iskolázott személy és Pap István - az adományozás évében az eklézsia egyházfiai voltak. Pap István valószínűleg azonos azzal a Körtvélyesi (Kertvélesi) Pap Istvánnal, aki Szikszón bírói tisztséget viselt és akinek fia és unokája - mindketten művelt és iskolázott kisnemesek - a XVIII. században hosszú ideig álltak a mezőváros élén.

56 55. Bodó Sándor: Borsodi, abaúji és zempléni céhpecsétek. A Miskolci Herman Ottó Múzeum Évkönyve 9/1970/195. A kannát az előző jegyzetekben szereplő hivatkozásokon kívül említi még: Takács Béla: Céhemlékek falusi és városi református templomokban. Theológiai Szemle 1976. 77-81. (Itt szerepel a szikszói szabók által ajándkozott ónkanna is.) 56. Szikszó, protokollum 29., 36., 37. Lásd még: Németh Gábor: Szikszó mezőváros autonómiája a 17-18. században. Történelmi Szemle 25/1982/537-549., Uő.: Körtvélyesi István szikszói bíró és fia XVIII. századi naplója. Borsodi Levéltári Évkönyv 5/1982/747-794. 160