A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 30-31/1. (1993)

NOVÁKI Gyula: A borsodi földvár sánca

renda mindkét széléhez 5-10 cm széles, vörösre égett föld csatlakozott. Maguk a gerendák többnyire szürkésfehér por alakjában voltak követhetők, de néha elszenesedtek. Több esetben tapasztaltuk, hogy ugyanaz a gerenda a szerkezet külső szélén elszenesedett, körülötte vörösre égett föld volt, de a folytatása befelé már barnára korhadt és ott égett föld sem volt. A rekeszek közötti föld, a gerendáktól 5-10 cm-re már nem mutatott égésnyomot. A külső oldal legalsó gerendája végig barnára korhadt, az égés tehát nem hatolt le odáig. A gerendákat a szelvényben, vízszintes bontással, 12 szinten tudtuk elkülöníteni. Ehhez hozzá kell venni a sánc felső 260 cm-ében lévőket, melyeket csak a metszetfalban tudtuk megfigyelni, ebben további 7 szintet különböztethetünk meg. Összesen tehát 19 gerendaszint maradt fenn. Ezek közül az alsó hatot azonban csak a sánc külső oldalán találtuk. Az egész szerkezet egyre kijjebb került. Itt kell megemlíteni a szelvény déli oldalán húzódó metszetet. Mivel eleve leomlott, illetve lehordott sánc végében végeztük az ásatást, ez a metszet már rongált, hiányos volt. A sánctető felső, kb. 250 cm-es része itt már hiányzott, ami pedig alul megmaradt, újkori bolygatások miatt régészetileg nagyrészt értékelhetetlen volt. Egyedül a 8-14 m közötti szakasz volt érintetlen az alsó rétegekben. Itt ugyanazt tapasztaltuk, mint a keleti sáncban, vagyis az épen maradt, nagy északi metszettel szemben, alig 2 m-re, teljesen más rétegződéseket találtunk. A leglényegesebb különbséget a 1014,40 m közötti részen mutatkozó égett réteg jelentette, amelynek megmaradt legnagyobb vastagsága 250 cm volt. Eredeti vastagságát nem állapíthattuk meg, mert a felső része már hiányzott. Teljes egészében vörösre égett, kemény, illetve morzsalékos földből állt. Középtájon négy faszenes, illetve fehér hamus csík egy-egy égett gerenda összenyomódott maradványát jelezte, legalul egy vastag, elszenesedett gerenda bontakozott ki. Ezek megfelelőit a szelvényben vízszintes síkban feltártuk. Itt tehát erős tűznek és a gerendák elégésének a nyomait leltük, szemben a szelvényben és a nagy északi metszetfalban tapasztaltakkal, ahol a gerendáknak csak egy részét és azoknak is csak 5-10 cm-es körzetét érte tűz. Ez is a sánc sokrétűségére mutat, jelezvén, hogy ugyanabban a sáncban minden átvágás új és új jelenségeket eredményezhet. A gerendák lent 20-40 cm vastag, egységes, sötétszürke rétegnél értek véget, amely a sánc teljes szélességében, kifelé lejtve, töretlenül húzódott végig. Ez jelenti a rekeszes szerkezet építése előtti járószintet. E réteg alatt teljesen más kép tárult elénk. Itt azonban sajnos teljes munkát nem tudtunk végezni. Ugyanis a felső, rekeszes szerkezet korhadt gerendái az északi nagy metszetfalat igen omladozóvá tették. Az omlásveszély miatt a 8-12 m közötti részt 440 cm mélység alatt már nem tártuk fel. A szelvény külső vége, a 12-16 m között, nem mutatott értékelhető rétegződést. A sánc belső oldalán kerültek elő olyan famaradványok, mint amilyenek az előző két évben átvágott keleti sánc 1. periódusában, az alsó, sűrű rácsszerkezetben voltak. Az említett vastag, szürke réteg alatt 70-150 cm-re, felülről számítva 370-450 cm mélység között figyeltük meg az első maradványokat (6-7. szint, 0,0-5 m között). A fenti, rekeszes szerkezethez képest sokkal sűrűbben, de 10-40 cm-es közöket hagyva különböző irányú, egymásra derékszögben fekvő gerendák bontakoztak ki fehér por alakjában. Lejjebb ez a szerkezet csak a sánc közepe alatt volt megfigyelhető (9., 11. szint, 3,5-7,5 m között), és itt kevés égett föld is volt. Akárcsak a keleti sáncban, itt is nehéz volt követni a maradványokat, a legóvatosabb söprés mellett is hamar eltűntek. Ezért itt is fel kell tételezni, hogy a rajzban rögzítetteknél több is volt, különösen a meg-megszakadó nyomok alapján kell ezt figyelembe venni. Utóbbi gerendákat összesen négy szintre bontva tudtuk megfigyelni (6., 7., 9., 11. szint), többnyire kemény, apróköves, agyagos kevert földben. Felül még nagyjából azonos irányúak a felette feltárt rekeszes szerkezet gerendáival, de lefelé fokozatosan elfordulnak és legalul már 35-40 fokos szögben eltértek. Cölöplyukat a feltárt szelvény138