A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 30-31/1. (1993)

RÉVÉSZ László: Honfoglalás kori nyeregmaradványok Karosról

Még a famaradványok deformálódása ellenére is megállapíthatjuk, hogy a hátsó kápa felülete erősen homorú volt. Erre utalnak egyébként az ezüstlemezek határozott ívei is. A kápa felső ívére szegeit lemezek jóval szélesebbek voltak, mint a férfinyergek díszítményei. (A 11/49. sír középső lemezének legnagyobb szélessége: 4,1 cm, a 11/52. sír hasonló lemeze: 3,1 cm.) Jóval szélesebb volt a kápa ferdén legyalult felső (1,5 cm) és függőlegesen álló alsó (1,35 cm) pereme is (a 11/52. sírnál mindkettő 0,9 cm). Mindezek után már nem meglepő, hogy a két kápa felületének a középtengely mentén mért szélessége is eltér egymástól: 11/49.: kb. 7,2 cm, 11/52: 5,6 cm. Annak alapján, hogy a kápa alsó ívére három lemezt erősítettek (szemben a férfinyereg két lemezével), annak alsó, belső íve is szélesebb lehetett az utóbbiénál. Az előkápáról sajnos úgyszólván semmi adatunk nincs. Mindössze egyetlen, nagyméretű ezüstlemez ékesítette, másodlagos fekvése nyomán azonban - 12 cm-re feküdt a hátsó kapától - nem tudjuk megállapítani a nyereg hosszát. Méretei azonban (h: 5,6 cm, legnagyobb sz: 4,1 cm) arra utalnak, hogy szintén egy széles felületű előkápa felső ívére szerelték. A11/52. sír elülső kapájának legnagyobb szélessége közepén 5,7 cm volt, ha a lemezt arra illesztenék, peremtől peremig ért volna. Tekintettel arra, hogy az eddigi ezüstveretes nyergek vizsgálatából az a következtetés vonható le, hogy a felső ívről indított lemezek a kápa felületének kb. 2/3-áig nyúltak, a 11/49. sír nyergének elülső kapája közepén legalább 7 cm széles lehetett. Alakja, ívelődése azt mutatja, hogy az előkápának is széles, ferdére gyalult felső pereme lehetett, felülete pedig enyhén homorú volt. Végezetül megemlítjük, hogy a tárgyalt nyereghez három ezüst lukvédő tartozott, ezeket azonban másodlagos helyzetben leltük (6. kép 1-3.). Egyikük háromágú, középső csúcsa levélcsokorban végződik, alul ovális alakban áttört. A másik kettő négyágú, karéjos, közepén kör alakban áttört veret. Mindhármat 3-3 ezüstszeggel rögzítették. Analógiájukat mindeddig nem ismerem a honfoglalás kori leletanyagból, előkerültek viszont a karosi temetők további sírjaiból. A karéjos véreteket felfedezhetjük a 11/52. sír nyíltartó, valamint íj tartó tegezének díszítményei között is, csak ott szegeccsel rögzítették azokat. Hasonlókat helyeztek el a III/ll. sírban talált íjtartó tegez felső harmadán is. A háromágú veret párjai a III/ll. sír nyergét ékesítették. E tárgyak, ha nem is azonos öntőmintából, de mindenképpen egy műhelyből kerülhettek ki, erre utalnak apró részletekig menő hasonlóságaik. A háromágú lukvédők távolabbi, jóval mívesebb párhuzamának tekinthetjük a szakonyi életfás veretet, melyet ásatója a női lószerszám központi szügyelőveretének határozott meg.

31 Ezüstveretes női nyereg csekély maradványait figyelhettük meg a 11/45. sírban is. A nyereg azonban a lókoponya alatt feküdt, így annak súlya teljesen szétroncsolta. Mindössze annyi állapítható meg róluk, hogy olyan kapához tartoztak, melynek - az előzőhöz hasonlóan - rendkívül széles, 1,5 cm-es pereme volt. Az épségben maradt két lemez valamelyik kápa felső ívéhez tartozhatott. A nyereg díszítményei között ezüstszegek is voltak. A fentieken túl még két férfisírban találtunk nyeregre utaló fémdíszeket. A II/9. sírban, a koponya mellett egyetlen, aranyozott bronz ötszög alakú lemez feküdt (5. kép 1.), a 11/16. sír harcosának nyergét pedig 8 db ezüstszeggel verték ki. Az ezüstveretes nyergek, ha nem is túl nagy számban, de az egész X. századi magyar településterületen használatosak voltak. Ilyen finom mívű eszközt nyilván csak a legtehetősebbek engedhettek meg maguknak, közülük is főként az asszonynép kedvelte. Legtöbbjüket rozettás lószerszámveretek kíséretében találjuk, vagy olyan teme31. DienesL, 1972. 16. kép. 120