A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 30-31/1. (1993)

RÉVÉSZ László: Honfoglalás kori nyeregmaradványok Karosról

HONFOGLALÁS KORI NYEREGMARADVÁNYOK KAROSRÓL RÉVÉSZ LÁSZLÓ A nyergek a honfoglaló magyarság hagyatékának talán legkevésbé ismert darabjai közé tartoznak. Sírba tételükre az esetek döntő többségében csupán a kengyelpár és a hevedercsat utal, ritkábban az ezüst vagy bronz lukvédő veretek, és csak kivételes alkalmakkor a kapák ezüst- vagy csontdíszítményei. Mégis, már a csekély, összefüggéseikben olykor nehezen értelmezhető töredékek is több kutató figyelmét felkeltették. Az első, minden részletre kiterjedő, s egyes megállapításaival máig ható vizsgálatot és rekonstrukciós kísérletet László Gyulának köszönhetjük, aki főként a koroncó-bábotai és a soltszentimrei leletekre támaszkodott, összevetve eredményeit az utolsó tiszafüredi nyergesmester munkáival.

1 Ezt követően egy szerencsés körülmények között fennmaradt, ezüstlemezekkel borított kápájú nyereg helyreállítását Dienes István végezte el, eredményeit azonban mindeddig csak egy rekonstrukciós rajzon ismertette.

2 Az 1970-es években két csontlemezzel díszített nyereg előkerülése adott újabb lendületet a kutatásnak: a gádorosi lelet rekonstrukciója Bálint Csanád,

3 az izsák-balázspusztaié H. Tóth Elvira

4 érdeme. Legutóbb Mesterházy Károly kísérletezett az ezüstveretes ártándi nyereg egyes részleteinek a helyreállításával

5 (1-4. kép). Az említett dolgozatok sem tudtak azonban - használható részadatok híján - minden részletkérdésre kielégítő választ adni, ill. felmerült annak a lehetősége, hogy a honfoglaló magyarok is többfajta nyerget használtak. A hiányzó adatokat kutatóink az eurázsiai sztyeppék szerencsés talajviszonyok között, jobb állapotban fennmaradt leleteinek vizsgálatával igyekeztek pótolni.

6 A karosi I. temetőből semmilyen nyeregmaradvány nem maradt ránk, a II. és a III. temetőben viszont összesen 12 sírból került elő annak valamilyen fém- vagy faalkatrésze. Leggyakoribbak a különböző formájú lukvédő veretek. A 11/13. sírban egy négyzet alakú aranyozott bronzlemezből készült, közepén kör alakban áttört veretet találtunk, melynek két átellenes sarkát egy-egy bronzszeg ütötte át (5. kép 4.). A11/40. sírban a lókoponya mögött feküdt egy öntött ezüst, négyágú díszítmény, melynek csúcsát ezüstszegek rögzítették. Mivel áttörés nem volt rajta, nyeregkápadíszként határozhatjuk meg (5. kép 5.). Hasonló lehetett a szerepe, mint a szakonyi nyereg külső kapájának közepén elhelyezett öntött, négyzet alakú veretnek.

7 Lukvédő veretek a 1. László Gy., 1943. 2. Dienes I., 1972. 25. 3. Bálint Cs., 191 A. 17-44.; Bálint Cs., 1991. 44-50. 4. H. Tóth E., 1976. 141-184. 5. Mesterházy K, 1980. 295-308.; Mesterházy K., 1983. 51-67. 6. László Gy., 1943. 14., 61-87.; U. Kőhalmi K, 1968. 347-358.; U. Kőhalmi K., 1972. 63-68., 86-93., 118-124., 141-145.; Bálint Cs., 1979. 1-49., további részletes szakirodalommal. 7. Dienes L, 1972. 25., 8. kép. 105